20.Fejezet

Hello evribodii :D Ezeréve nem jelentkeztem és annyira nyomorultul érzem magam emiatt. :(  Viszont most meghoztam az új részt! :D Nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket és a véleményeket még mindiiig várom a kommentekben! SOK EZER MILLIÓ TRILLIÓ PUSZI: *ren*

Mindannyiunk életében eljön az a pillanat amikor a szüleid ellen lázadsz vagy éppenséggel csak elérkezettnek érzed kizárni őket az életedből.Ilyenkor egyikünk se tudja pontosan hogyan közölje ezt velük vagy éppenséggel,hogy kezdjen el erre az útra rátérni, de az érzés belülről egyre jobban feszít és a késztetés, hogy egyszer kitörjön csak jobban erősödik, míg egyszer csak előbukkan és akkor nem éppen a legkedvesebb arcát mutatja meg. Így történt ez annak idején velem is amikor úgy döntöttem, hogy elköltözöm otthonról, de nem tagadom a sok megaláztatás ellenére nővérem szeretete hihetetlenül hiányzik. Ő volt az egyetlen aki jóban rosszban kiállt mellettem, aki igazándiból felnevelt engem...és most hiába hívom a telefonja vagy foglalt vagy nem elérhető. Pedig nagyon nagy szükségem lenne a segítségére, hisz csak rajta keresztül tudok az otthon maradt pénzemhez jutni. Ám a hatalmas elmélkedésem közepette nem hallottam meg a folyosón kopogó cipősarkakat és csak akkor figyeltem fel rá amikor már a kórterem ajtaja előtt láttam egy ismerős árnyat. És ez az árny nem éppen azt a személyt rejtette akit látni szerettem volna. Másodpercek elteltével az ajtó kinyitódott és megláttam anyám eszelős tekintetét amit végigfuttatott rajtam és amivel kétségbeesetten kereste a tekintetem, amit persze hiába akart látni, hisz én kitartóan figyeltem Louis arckifejezését.
-Karen! Nem tudom minek jöttél ide és legfőképpen nem tudom mit akarsz, de egyet tudjál. Nem fog a beszéded engem meghatni,hisz már nem az a félős kisgyerek vagyok akinek parancsolgathatsz. Komolyan nem érdekel milyen érvvel próbálsz hazarángatni, mert nem fogok visszamenni és újra kezdeni 18 év szenvedését. Életemben először boldog vagyok, hisz találtam magam mellé egy olyan embert, aki teljes mértékben támogat és mellettem áll és ha ez nem lenne elég az élet megmutatta nekem  milyen fontosak számomra a barátaim. Hisz itt van nekem Louis, aki nélkül létezni se bírnék és nem azért, mert gazdag vagy mert rendkívül okos. Hanem azért mert ő olyannak szeret amilyen vagyok és ezen nem akar változtatni. Mikor kiderült, hogy buzi vagyok akkor is teljes vállszélességgel vállalta fel, hogy ő márpedig a barátom. Szóval egy rossz szavad se lehet az életemről!
-Márpedig van és ezt te is jól tudod. Ameddig én élek és az anyád vagyok én addig az utadba fogok állni akármi is legyen. Akárhova fogsz menni én megfoglak találni és érzelmileg ki foglak csinálni. És ez ellen te nem fogsz tudni semmit se csinálni hiszen az ANYÁD VAGYOK és örökké az is fogok maradni. Szóval ha te ezt akarod hát legyen. Te nem jössz vissza hozzám, akkor én megyek majd hozzád visszaút nincs és nem érdekel a véleményed. Viszont abba gondolj bele, hogy ezzel szegény kis homokozó társadnak is ártasz!
-Ha ennyire nem tetszik, hogy mi lett a fiadból akkor mégis miért akarod végignézni az életem végkimenetelét? Nyugodtan hagyhatnál magunkra és hagyhatnád hagy oldjuk meg ketten hogyan fogunk mi boldogulni az életben, de nem neked ebbe is bele kell szólnod és muszáj dirigálnod. Akkor legyen engem nem zavar a 18 év alatt ezt már pont megszoktam. Látod, rajtam már nem találsz pontot ahol meg tudnál sérteni és szerintem ez az egyetlen dolog ami neked fáj az életben.-mondatom úgy látszik telitalálat lett anyámnál,mert most az egyszer láttam megszeppenni. Viszont kezdeti lelkesedésem és bátorságom kezdett alábbhagyni így kezeinél fogva megfogtam anyámat és kitoltam a kórterem ajtaján. Ha pedig vissza szeretne jönni ide...ez egy kórház ahol rossz hatással van a beteg emberekre. Miután megbizonyosodtam abban,hogy elment leültem barátom ágyára ès addig sírtam míg meg nem szólalt a telefonom amin egy olyan szám állt amit nem ismerek. Egyáltalán milyen szám kezdődik így? És miért keresnek engem hajnali fél egykor?

19. Fejezet

Hello babjocskák!:) Megjelentem én is. Tudom sokat, nagyon sokat nem voltam itt és szegény *ren*-re hagytam a munka nagy részét, de nem volt és még most sincs gépem, de a telefonom most összehoztam valamit. Úgy döntöttünk, hogy még egy ideig folytatjuk a blogot, nem fejezzük be 20-nál, hanem viszünk bele még pár csavart. A rész nem lett a legjobb, de azért remélem elviselhető lett. Oh és ha van benne hiba, sajnálom igyekeztem.

Lassan ébredtem fel egy kényelmetlen, álmatlan helyzetből. Teljesen kómás voltam, mikor magam mellett kezdtem tapogatózni, de nem éreztem mellettem Liam-et. Megpróbáltam, nem találgatni, hogy merre lehet, hanem inkább a keresésére indultam, miután magamra vettem egy boxert. Az egész házat körbe jártam, de kedvesemet sehol sem találtam. Oh mily költői lettem hirtelenjében. Mindegy a lényeg, hogy Liam-et nem találtam, szóval felmentem a szobámba, és felöltöztem teljes harci díszbe. Pár perccel később a telefonom pittyegni és rezegni kezdett. Megnéztem ki is keres, amikor rájöttem, hogy csak üzenet és, hogy attól érkezett akit annyira keresek. Mikor elolvastam a vér is meghült az ereimben. Nem tudtam most mit tegyek, menjek be Louis-hoz, vagy sem?! Ha bemegyek csak plusz egy ember vagyok az ágya mellett, akiről úgy sem fogja tudni, hogy ott van, vagy sem. De ha nem megyek, olyan leszek, mint egy senki, aki nem is a barátja csak elütik együtt az időt. Emiatt is gondoltam arra, hogy mielőtt bemegyek, csinálok valamit, ami teljesen rám vall. Így jutott az eszembe, hogy írok neki egy dalt, hiszen ebben régen nagyon jó voltam és a gitárt is jól kezelem. Elkezdtem keresni a nagy kupiban és végül a fürdőben találtam rá, ami elég meglepő, hiszen sosem gitároztam a itt. Kivittem hangszeremet, a szobámba és neki kezdtem a dal írásnak. Lassacskán ment csak, mert eleinte, nem tudtam, hogy lassú, vagy gyors legyen, végül a melankólikus ritmusú dal mellett foglaltam állás pontot. Percekig csak fogtam a gitáromat és egy akkordot játszottam, míg egy lassú dallam az eszembe nem jutott, a szöveg, pedig egyből jött. "I'm broken, do you hear me? I'm blinded, 'cause I can't see you through my tears." Itt egy kicsit megálltam, hogy lejegyezhessem ezt egy papírra, mielőtt elfelejtem, de ekkor csöngettek. Nem tudtam ki lehet az, mert én senkit sem vártam, de persze elindultam kinyitni. Csak a lépcső aljánál vettem észre, hogy a gitár a kezemben maradt, így azt csak eldöntöttem, majd az ajtóhoz léptem. Mikor kinyitottam megdermedtem, mert két nagyobb darab rendőr állt a küszöböm előtt és meredtem néztek engem. -Ön Mr. Horan?-csak bólogatnk tudtam, mert ötletem sem volt, hogy mit szeretnének tőlem és, hogy miért vannak itt. -Mr. Paynet hol találjuk? -Öhm a kórházban van az egyik barátunkkal.-mondtam gyorsan és vártam, hogy megmondják végre, hogy miért vannak itt. -Rendben. Akkor megtenné, hogy velünk jön?-nem tudtam mást tenni, mint velük menni, különben biztos jött volna a bilincs arra meg most nem volt szükségem. Kimentünk a házból én bezártam, majd beszálltunk a rendőr autóba és persze én hátul ültem és úgy éreztem magam, mint valami bűnöző. Oldalra nézve csak az elmosodó tájat láttam, ha pedig előre néztem, csak a két rendőrt és a kocsi műszerfalát láttam az úton kívül. Egy örökké valóságnak tűnt így, hogy valaha is odaérek, de végül megérkeztünk a kapitányságra, ahol végre megtudhatom, hogy végülis mi a franc bajuk van most velem. Egy szobába kísértek, ahol volt egy asztal, három szék és egy tükör, ami szerintem nm tükör volt, hanem azon keresztül figyeltek engem. Vagyis én erre gondolok, hiszen a legtöbb filmben is ez van. Leültettek az egyik székre, levették a bilincseim, majd szembe ültek velem. A kezemen piros csíkok jelezték, hogy elég szoros volt a karperec, de most nm tudtam ezzel sokat foglalkozni, csak kicit megdörzsöltem. -Rendben Mr. Horan, most feltennénk önnek pár kérdést.-bólintottam és vártam már, hog ennek vége legyen, mert a türelmem is véges. -Mennyire ismeri jól Mr. Paynet?-tágra nyílt a szemem. Mi történt Liamel? Vagy miért kérdeznek róla? -Nagyon jól ismerem. A legjobb barátom és az osztálytársam. Miért érdeklődnek felőle? Valami baj történt vele?-kezdtem aggódni de az egyik rendőr csendre intett. -Itt most csak mi kérdezünk. Mikor látta utoljára őt és mikor találkoztak? -Ma és ő most épp a kórházban van egy barátunkkal, mint ahogy már említettem.-az egyikük valamit jegyzetelni kezdett, de gondolom csak azt, hogy mit mondok. -Rendben, akkor egy utolsó kérdés. Maga rabolta el őt? És ha igen miért engedte el? -Én elrabolni őt? Nem raboltam el, mindig is oda ment ahova akart én em szabtam meg a dolgait! Ki mobdta ezt?-telesen ideges voltam és már álltam a szék pedig mögöttem feküdt a földön. -Kérem üljön vissza. Mi csak egy feljelentést kaptunk Mrs. Paynetől, hogy a fiát maga elrabolta.-hát ez kész röhej! Hogy én elraboltam a fiát?! Ez a nő nem normális. -De én nem raboltam el! Önszántából jött velem és mivel elmúlt 18 ez normális. -Mi értjük ezt, de amíg nem tisztázza ezt a dolgot Mr. Payne és az édesanyja, addig itt kell maradnia. Kap egy szép cellát, ahol pihenhet míg nm lesz minden rendben.-mi van?! Cella?! Ezt nem gondolhatják komolyan! Nem álltam ellen, mikor rámrakták a bilincseket, megint. Nagyon idegesített, hogy ezt tette velem ez a nő, de nem tudtam mit tenni, csak várhatok az ítéletre és reménykedhetek benne, hogy tisztázv lesz minden és nem kerülök rendes börtönbe.

18.Fejezet

Sziasztok!! Mint látjátok meghoztam egy új részt amit igen nagy küzdelmek árán tudtam csak meghozni nektek, de MEGOLDOTTAM!! :D Az egész fejezetet telefonról írtam úgyhogy, ha valami hiba van benne ne hari...nem mindent vettem észre! Képet sajnos valamiért nem rakott be a Blogger, de ígérem, hogy valamikor majd pótlólag rakok ki! :) Jó olvasást a komikat mindiiig szívesen várjuk ( de ezt szerintem már tudjátok) *Ren*
ui: virtual hug to everyone

-Liam-

Kezeimmel a sötét folyosón tapogatóztam végig,hátha megtalálom a villanykapcsolót,de persze ilyen idegállapotban semmit sem egyszerű felfedezni. Így hát remegő kezekkel belekapaszkodtam a lépcső korlátjába és megindultam fölfele. Amint megtaláltam a szoba kilincsét óvatosan lenyomtam és az első kezem ügyében lévő pólót felrángattam magamra és már indultam is vissza az előszobába ahol a kulcsok között kutatva feltörtek bennem az emlékek amik mind Louis-al történtek meg. Annyi mindenen mentünk keresztül együtt és most miattunk van bent az intenzív osztályon. Viszont gondoljunk bele a ténybe,hogy az orvosok adtak neki esélyt...legalább van miben bíznunk. De így se nyugodtam le és futva rohantam ki a bejárati ajtón. Kezeimmel állandóan próbáltam egy taxist leinteni,de szerintem mindenki tiszta őrültnek nézett aki elhaladt mellettem,hisz lóbáltam a kezem összevissza és ha ez nem lenne elég mindez hajnali háromkor történt.De én csak töretlenül futottam míg meg nem láttam egy ismerős hajszerkezetet imbolyogni előttem. Lábaim erősen elfáradtak én mégis töretlenül futottam,hogy utolérjem az előttem sétafikáló emberkét aki sejtéseim szerint az egyik ismerősöm. Mikor már csak egy-két méter választott el minket futásommal felhagytam és gyors, hosszú léptekkel megközelítettem és elé léptem amilyen gyorsan csak tudtam. És, igen akkor fedeztem fel, hogy nem tévedtem Zayn állt előttem egy kissé ittas állapotban. Szerencsémre nem volt annyira kiütve, mint azt megszokhattuk tőle ám tekintete így is fátyolos volt és rideg. Kezeimmel erősen átfogtam a derekát és odahúztam egy közeli padhoz, hogy leültesse, míg egy kicsit jobban lesz. Amint leültettem volna fejével egy üres helyet keresve előrehajolt és kidobta a taccsot míg én támogatólag ott álltam mellette hátha elveszti egyensúlyát. Kezeimet még mindig a hátán és a derekán tartottam mikor felegyenesedett és szemeivel végignézett rajtam és mintha valami apró felismerés futott volna végig a szemein. Arcán minden izom megfeszült egy pillanatra, majd egy éles mosoly bukkant elő arcán. Kezeivel erősen megölelt és addig tartott, így mígnem már én éreztem magam zavarban pedig hát én bírom, ha egy fiú ölelget.
-Liam?? Komolyan, te vagy az? Hallottad mi történt Louis-al? Amint meghallottam felszálltam a legelső buszra és elindultam hozzátok csak olyan csábító volt ez kis kocsma és hát elment az idő. Pedig én ezt most nem engedhetném magamnak, hisz a barátunk a mi összekapcsoló erőnk a kórházban van és én mégis csak a magam fájdalmára tudok gondolni, most iszonyatosan szégyenlem magam...
-Zayn! A lényeg az, hogy gondoltál még a barátaidra és próbáltál idejönni ahol a baj van. Nagy szükségünk lesz rád, hisz sokat jelentesz mindannyiunknak és mindenki örülni fog neked abban biztos vagyok! Most viszont hívjuk fel a közeli taxiállomást és kérjünk egy fuvart a kórházhoz ahol megnézzük Louis-t és hátha akkor már adnak neked is valamit amitől jobban leszel....gyere!
Egy félóra múlva már magunk mögött hagytuk a rosszullétet és egy rakat pénzt Zayn-el és együtt vártunk arra a kórház folyosóján, hogy megnézhessük Louis-t aki állítólag még mindig mély kómában fekszik. Egyenlőre még az orvosok sem tudják mikor fog felkelni belőle, de állandóan azt hajtogatják, hogy ha nem ébred fel 2 hét múlva végleg leállítják az életéhez szükséges gépeket és azzal barátunk szívét is. Amikor ezt megtudtuk mindketten egymásra néztünk és a felismerés sokkjából felkelve sírásban törtünk ki, hisz ez nem történhet meg. Louis volt mindenkinek a barátja ő miatta vagyunk egyáltalán így együtt és ő tette lehetővé, hogy megismerjem ezeket a fiúkat kik állandóan itt vannak mellettem bármi legyen is.
Igazából az egész barátságom Louis-al még az általános iskola első osztályában kezdődött. Már akkoriban is mindenki strébernek tartott pedig akkor még mindenki szeretett tanulni, de én már akkor tudtam írni, olvasni, sőt már énekeltem is magántanárnál. Ezektől a képességeimtől fogva senki nem szeretett volna mellém ülni és ez hónapokon át tartott mígnem az egyik szünetben ki nem nyílt az osztályterem ajtaja. A szünetekben mindig én voltam az egyetlen gyerek aki bent maradt az osztályteremben, hisz minek mentem volna ki ha nincs egyetlen egy barátom se akivel beszélgessek vagy játsszak? Ez persze akkor se történt másként és épp a padomnál ülve olvastam amikor megnyikordult a kis osztálytermünk kék ajtaja. Az egyik osztálytársam lépett be rajta Louis Tomlinson akin, mint mindig most is egy kantáros kék nadrág volt csíkos pólóval és kilógó kék zoknival. Haja eléggé összevissza állt de talán pont ez a haj illett hozzá a legjobban hiszen alapjában nagyon vidám és kissé pimasz fiú volt. Aztán egyre csak beljebb sétált és elindult a padom irányába. Gondoltam magamban biztos csak itt hagyott valamit, de mikor már csak pár méter választott el minket mosolyogva odaköszönt nekem.
-Szia! Ugye Liam-nek hívnak? Én Louis vagyok, de gondolom ezt már tudod. A tanárok mondták, hogy melléd kell ülnöm, hátha te jó hatással leszel rám.- és igen tudom nem történt semmi akkor abban a percben, de amint mellém ült egyre jobban megismertük egymást és ez vezetett oda ahol most vagyunk. Louis lett az egyik legjobb barátom és komolyan mindig ott van nekem ha szükségem van rá, mint ahogy én is neki. És tudom, hogy most szüksége van rám és előre megígérem neki, hogy én igenis megfogok érte tenni mindent csak, hogy újra lássam huncut mosolyát és kissé kipirult arcát ahogy a boltban a legfrissebb répákért küzd.

Köszönjük!

El se hisszük, hogy megcsináltááátok! 4000! oldalmegtekintés és 14 imádnivaló feliratkozó! Életünk legboldogabb perceit okozzátok most nekünk...fantasztikusak vagytok! Reméljük együtt eltudunk jutni az 5000-ez is, hisz veletek bármire képesek vagyunk. A történetet ennek örömére próbáljuk még kicsit hosszabbítani,de 25 résznél többet eddig se terveztünk! Addig is jó olvasást és a kommenteket továbbra is nagyon várjuk. Puszilunk/ölelünk mindenkit! *klau* és *ren*

17.Fejezet

 SZiasztoook Minyonoook!!! :)  Itt a várva várt rész...hm...igazából csak annyi, hogy remélem tetszeni fog, és remélem h kapunk pár komit :) pápusziőááá *ren*

-Liam-
Annyira sötét volt amikor még felkeltem,hogy a szobában nem láttam mást csak a tárgyak sziluettjét,de rögtön levágtam hol is vagyunk,Niall szüleinek a szobájában. A paplan,párnák sőt még mi magunk is összevissza terültek el és az egyetlen dolog ami összetartotta őket az is az én kis barátom Niall volt. Annyira édesen szuszogott a franciaágy rengetegében,mint egy kisbaba izmai mégis élesen körvonalazódtak az éjszaka fényében. Kintről az ablak felől egy bagoly huhogását hallottam meg, majd valamiféle mocorgásra lettem figyelmes. Barátom felé pillantottam,de ő mélyen aludt szóval biztos nem ő lesz az. Lassan,de biztosan felálltam az ágyról majd megfogtam a legközelebbi tárgyat ami a kezem ügyébe esett és elindultam az ajtó felé. Lehetséges,hogy nem a megfelelőbb szerszám ez, hogy valakit véglegesen kiüssek, de nézzétek, hisz van sarka. Igen, tudom egy magassarkú nem nagy támadó eszköz, de sokkal jobb a semminél.Szóval megindultam az ajtó felé majd egy hirtelen mozdulattal kinyitottam és kimentem a folyosóra.A ház belsejében semmi nem történt igazából,  míg meg nem hallottam egy halk székropogást a konyha felől. Bátortalanul ám, de nekileselkedtem a lépcsőnek és óvatosan nyikorgás nélkül lejutottam. A hirtelen belém áramló adrenalintól vezérelve megközelítettem a konyhát ahonnan halk suttogás szűrődött ki. Több perc hallgatózás után azonban meghallottam egy ismerős szójárást. "Baboj" Hmm ki is szokta ezt mondani? Hát, hogy nem jutott eszembe Louis! Egy hirtelen mozdulattal berúgtam a konyha ajtót és igen Louis állt ott és az egyik haverja Harry és épp a hűtőben kotorásztak.
-Ti még is mit műveltek itt?- kérdeztem kissé kétségbeesetten, hisz a konyhai óra szerint hajnali fél4 volt..
-Hát tudod az úgy volt, hogy megakartunk titeket lesni, de nálad nem volt otthon senki így ide jöttünk, de Te lelőtted a poénunkat. Csak megakartuk lesni, hogy alszanak a buzik. Biztos nagyon aranyosak lettetek volna összebújva. Eltudom képzelni ahogy kis kifli-nagy kifliben alszotok. Hjaaaj de romantikus lett volna.
-Lehet,de inkább örülök annak, hogy itt találkoztunk és nem máshol. Tudod lehet, hogy jóba vagyunk de a hálószoba titkainkat nem szeretnénk kiteregetni nektek... - igazából semmit nem szerettem volna elmondani nekik és főleg nem akartam azt, hogy felmenjenek az emeletre, mert akkor megtudják, hogy a főhálószobában voltunk..és az enyhén szólva nem lenne jó,mert akkor egész életemben ezt mondogatnák nekem. DE, azt még mindig nem fogtam fel igazából miért jöttek ide..mondjuk lehet, hogy tényleg azért, hogy meglessenek minket de akkor meg minek hozta ide Louis Harry-t? Talán ők is beismerték, hogy buzik? Bár, ez olyan lehetetlennek tűnik, de ha belegondolok nagyon sokat szoktak együtt lenni, de biztosan nem ezért inkább csak Louis meg akart minket viccelni. Ám ekkor meglátom mire megy ki a játék még mindig. Harry beáll az ajtóba és Louis kifut a folyosóra. Annyira gyorsan történik minden, hogy hirtelen azt se tudom merre kéne mennek, de ekkor nekirohanok Harry-nek aki a nagy lendülettől hátraesik így gyorsan kifutottam Louis után és egy jól célzott ugrással leterítem a földre.
-Louis? Hova-hova ilyen sietősen? Ha Niall érdekel csak az én testemen keresztül!!
-Mi van velem?- jött ki a szobából az én szerelmem kissé kócos,bozontos hajjal ami tudom, hogy miért van de ezt senkinek  sem kell tudnia. Alsógatyája lazán lógott csípőjéről és ahogy egyre közelebb lépkedett felénk én egyre csak lábait néztem és khmm kissé elkalandoztam amikor Louis lelökött magáról és felpattant lábaira.
-Niall, te honnan jöttél ki? Mármint láttam, hogy egy szobából,de ugye az nem a szüleidéé...vagy úristen!! Ti ott csináltátok? Azt a sunyi fejeteket. Soha nem gondoltam volna ezt rólatok, ha ezt megtudnák!
-Louis! Előre szólok, hogyha el mered valakinek ezt mondani neked véged. Vagy tudod mit? Elterjesztem az egész suliban, hogy te is buzi vagy...méghozzá hozzáteszem a kedvedért, hogy Harry a szívszerelmed...
-Oké megértettem. Nem fogom elmondani, de most már komolyan felnézek rátok.Ehhez még nekem se lett volna bátorságom...durvák vagytok és egyben betegek is, de ez tetszik! És tudjátok mit? Most ebben a pillanatba megesküszöm arra, hogy bárki is mer titeket csúfolni vagy szekálni én biztos nem fogom ezt hagyni hiszen rettentően imádjátok egymást és ez látszik rajtatok ahogy a másikra néztek. Komolyan én is vágyok egy ilyen kapcsolatra ahol a másik fél, ilyen szinten szeret engem és ilyen bizalommal fordulna felém. Ja, és iszonyatosan büszke vagyok rátok, hogy sok negatív dolog ellenére is így együtt tudtok lenni....Tudjátok csak ennyit akartam volna és akkor most megyünk is, hagyunk titeket érvényesülni, mármint ááá mindegy úgy értitek ahogy csak akarjátok. A lényeg, hogy imádlak titeket és majd valamikor találkozunk.
-Louis tudod, hogy mindig te maradsz a legjobb barátom!
-Köszönöm Liam. De tudod a barátoknak is lejár egyszer a garanciája. És egyet szeretnék még, hogy tudj! Én mindent megtettem értetek.
*5 órával később*
Reggel a csengő hangos zajára keltem és rohantam le rögtön a lépcsőn. Amikor az ajtóhoz értem egyetlen dolgot láttam a kukucskálón keresztül. Egy jelvényt ami a gyér napsütéstől kivilágította a szemem. A kilincsért nyúltam,de valami nagyon rossz előérzettel nyitottam ki a bejárati ajtót. Az ajtón túl kettő egyenruhás rendőr állt komoly fejjel lepillantva rám. Arcukról sütött, hogy nem jókedvükben jöttek ide, de akkor még is miért? A csekkek fizetve vannak és semmi rosszat nem követtem el egyszer sem életem során. Persze az udvariasság rögtön teret nyert magának és beinvitáltam a két rendőrt. Gyorsan leültettem őket a konyhapulthoz míg én felrángattam magamra egy pólót és társultam hozzájuk.
-Jó napot! Esetleg segíthetek önöknek?
-Ön Mr. Horan?
-Nem, sajnálom csak én vagyok azaz Liam Payne és a barátom Niall Horan.
-Igazából ön is tökéletes, ha ismeri Louis Tomlinsont.
-Persze, osztálytársam és egyben legjobb barátom, de miért mi van vele?
-Tegnap éjjel az utcán találtak rá összeverve. Elég kevés vagyis inkább iszonyat csekély esélye van, hogy túlélje a sérüléseit sajnálom.
-És most hol van? Vagy egyáltalán tudják az okát ennek az egésznek?
Igen, volt egy szemtanú aki hívott minket, mert sikerült elmenekülnie. Ő mondta el, hogy kettő srác verte őt agyon azért mert önöket védelmezte. Mármint, Louis Tomlinson kiállt önök mellett és ez a támadóinak nem tetszett ezért összeverték és késsel is beleszúrtak párszor.
-Ez nem lehet igaz...- és itt nem bírtam visszatartani magam. Iszonyatosan mélyről feltörő sírásban törtem ki és hagytam, hogy ellepjen a szomorúság. Ebből az egészből előre látom, hogy nem fogunk jól kijönni, de addig is reménykedjünk.

Fontos!!

Egy kis bejelenteni valónk lenne...Tudjuk, hogy megígértük az új részt, de *Klau* elutazott úgyhogy a rész is várat egy kicsit magára :/ Reméljük a bizalmatok felénk még megmarad, hisz a jövő hétre várhatóan össze tudunk hozni egy újabb bejegyzést :) Addig is kellemes nyári szünetet és élvezzétek,hogy sokat lehet aludni és úszni! Szeretjükazolvasóinkat!
Puszilunk mindenkit: *Ren* és *Klau*
(addig látogathatjátok új blogunkat is: http://foreverandalwaysbetogether.blogspot.hu/ )

Egy kis infó

Sziasztok! Ren-el megbeszéltük, hogy az oldal hamarosan a végét járja, mert amit kitaláltunk az után nem lehet igazán folytatni. Körülbelül 20+1 fejet lesz összesen. Hogy mikor is hozzuk a befejező részeket, még nem tudjuk, mert belekezdtünk egy újabb blogba ( http://foreverandalwaysbetogether.blogspot.hu/ ), de azért igyekszünk majd, hiszen itt van még majdnem az egész szünet. Csak ennyit szerettünk volna, mindenkinek további szép napot!:)

16. Fejezet

Megérkeztünk az új résszel, szerintem elég hamar, és szeretnénk ezzel megköszönni, a sok oldal megtekintést! Imádunk titeket. Hogy nem csak ezzel legyen megköszönve az igyekezetetek, végre hoztunk egy +18-as részt. Reméljük elnyeri a tetszéseteket.

Liam

Niall-el reggel a fő franciaágyban keltünk a szülei szobájában, hogy mégis miért keltünk itt, hmmm jó kérdés.  Viszont az élvezet amit keltett, hogy tiltott zónában ébredtünk, komolyan felizgat. Viszont, ma jön Louis és a banda szóval elég jó lenne ha elkezdenénk készülődni. Niall még nagyban lustálkodott az ágyban úgyhogy megfogtam minden cuccom majd leszaladtam a telefonhoz, hisz be kell telefonálnom az iskola igazgatójának, hogy nem megyünk be az az iskolába. Lehet, hogy feltűnő az, hogy semelyikünk se megy be a bandámból, de eddig se voltunk túl nagy renitens tanulók nem hiszem, hogy hiányolni fog minket. Mikor ezzel végeztem beloholtam a fürdőbe és szembe néztem saját magammal. A kinézetem nem sokat változott, viszont belsőm kétségkívül nagy változáson ment keresztül. Nem csak az, hogy buzi lettem hanem az is, hogy ilyen magabiztos lettem az utóbbi időben, hisz Niall-el együtt épp most készülünk felvállalni mindenki előtt azt, hogy mások vagyunk de egyvalamit mindenkinek tudni kell. Ez a szerelem semmiben sem más, mint az átlag. Sőt, talán erősebb is hisz tudjuk, hogy csak mi vagyunk egymásnak. Egyáltalán nem fura ez a helyzet csak külsőleg látszhat kissé furának. Az viszont, hogy mit fog hozzá szólni Louis....annyira frusztrálttá tesz. A gyomrom görcsben van, a fejem sajog, de legalább egyvalamit tudok. Azt, hogy én  Niall-t akarom én Vele szeretném tölteni a mindennapjaim és az éjszakáim. Amikor mellettem van nyugodtnak érzem magam és kiegyensúlyozottnak. És természetesen 100%-ig megbízom benne és érzéseiben, hisz nem egy dolgon mentünk már keresztül ketten. A tükörképem tanulmányozása közben viszont majdnem kifolyt a víz a csapból szóval gyorsan elzártam megfogtam egy borotvát és levágtam kissé rakoncátlan borostámat. Annyira nem fog hiányozni ez a kis szúrós valami innen. Aftershave-vel megmostam az arcom majd felkaptam a pólóm és a gatyám, majd a fogkefém után nyúlva láttam csak meg a háttérből figyelő barátom. Annyira halkan surrant be ebbe a kis térbe, hogy észre se vettem volna ha nem fordulok meg. Gyorsan elpakoltam levetett cuccaim, aztán gyors csókkal átadtam a helyet neki. A lakáson végig nézve találtam pár rendre váró részt szóval nekiláttam a pakolásnak. Időközben bekapcsoltam a rádiót amire persze elkezdtem énekelni majd megjelent Nialler is úgyhogy folytattam vele az énekelgetést amikor egy hatalmas korgás hagyta el gyomromat.
-Nialler kérsz rántottát??- mondjuk szerintem fölösleges megkérdezni, hisz úgyis igent mond, na de tudjátok berögzülés.
-Ühhüm, de figyi mikor jönnek Louis-ék csak, mert iszonyatosan izgulok és túl szeretnék lenni ezen.
-Akkor mindjárt megcsinálom. Hát, tudod olyan 2 óra múlva várhatóak és hidd el én is félek csak ezek szerint jól leplezem.-mivel nem akartam tovább ragozni ezt a kis párbeszédet elővettem egy serpenyőt és beleütöttem a tojásokat. Egy 15 perccel később már a kanapén ültünk egymást átölelve és egy filmet néztünk. Annyira nem kötött le semmi, de jobb mintha egymást néznénk így is szét esz minket az ideg. Majd egy örökkévalóság után megszólalt az az átkozott csengő. Louis és barátai léptek be ültek le az ágyra és néztek ránk kíváncsian.
-Na mégis miért hívtatok ide minket? És miért vagy itt Liam? Niall-nél? Azt hittem örihari van köztetek.
-Na srácok egy kis figyelmet szeretnénk kérni ha nem baj okés?
-Ti????? Mi van köztetek? 
-Szóval, az van srácok, hogy mi igazából egy jó ideje ismerjük egymást Nialler-rel. Minden az előző középiskolánkban történt. Aztán igazából miatta is költöztem el onnan ahol laktunk, majd ő is ideköltözött és akkor kezdődött minden. Azóta órákat sőt napokat töltöttünk együtt és hát így alakult ki az is, hogy najó nem köntörfalazok EGYÜTT VAGYUNK. Igen, buzik vagyunk és ezt fel is vállaljuk mert igazából szeretjük egymást. Egyet kérek NE ítéljetek el érte. Vagy elfogadtok úgy ahogy vagyunk és tovább lógtok velünk vagy felejtsetek el.
-Most akkor. Úristen ez nekem sok hirtelen.-  na és akkor most jött az a bizonyos iszonyat kínos csend hisz mi Niall-el a társaság előtt álltunk most már kézen fogva viszont ők csak bámultak, mint borjú az új kapura.

Niall

Kezdtem egyre idegesebb lenni és görcsösen szorítottam Liam kezét, mintha ez segítene bármiben is, de ez nem így volt. Maximum abban segített, hogy Liam keze bekékül, mert elszorítom a vérkeringését, de akárhogy is próbálkozom visszafogni magam, nem igazán megy. annyira zavart az a kínos csend, ami a szobára telepedett, hogy végig azon járt az eszem, hogyan lehetne megtörni ezt, vagy ilyenek, de semmi épkézláb ötlet nem jutott eszembe. Azért remélem nem utálják meg Louis-ék miattam Liam-et, mert azt nem akarom. Megint költözhetne el miattam, mint ahogy korábban is tette és az engem kikészítene. Fontos nekem, hogy Liam boldog legyen és elfogadják, de ha ez nem jön össze képes vagyok drasztikus megoldásokat is végrehajtani. Pont meg akartam törni ezt a nagy csendet, de akkor Louis feje megmozdult, ahogy ajkai is és hang hagyta el a torkát.

-Gyerekek ez baró! Sosem volt még ilyen haverom, de mindig is akartam egyet!- egy hatalmas kő esett le abban a pillanatban a szívemről és egy nagy sóhaj is kiszakadt belőlem. Úgy éreztem Liam is megnyugodott, mert valahogy ellazult keze az enyémben, amiből arra merek következtetni, hogy Ő is görcsösen fogta az én kezemet. Ujjainkat lazán összefontam, miközben leültem vele a kanapéra. A többiek még lébecoltak nálam egy ideig, mindent tudni akartak, rosszabbak voltak, mint az idióta csajok, de mindenre válaszoltunk. aztán jöttek másfajta témák is, volt egy-két perverzebb is, amitől megindult a fantáziám, de visszafogtam magam. A srácok végül másfél óra múlva léptek csak le, ami azért eléggé frusztrált, mert nagyon akartam már Liam-et. Eddig még nem volt esélyünk úgy igazán együtt lenni, de most itt volt az alkalom, hiszen ünnepelhettünk.

-Megünnepelhetnénk ezt most valahogy?-kérdeztem szégyenlősen, pedig nem szégyelltem, amit tenni akarok, csak azt szégyellem, hogy már fejben levetkőztettem Liam-et.

-Mivel szeretnéd megünnepelni?-egy pillanatnyi zavarodottságot láttam átsuhanni arcán, de amint közelebb ültem hozzá és derekánál fogva húztam magamhoz, megértette mit szeretnék. Puhán ajkaira tapadtam, hagyta, hogy nyelvem bejusson ajkai közé és táncba kezdjen az ő nyelvével. Igen puhának indult az egész, de annyira akartam már, hogy képtelen voltam visszafogni magamat, nem tudtam uralkodni magamon. Kezemet felsője aljához vezettem, majd egy hirtelen mozdulattal le is vettem róla, majd már újra ajkait vettem birtokba, miközben kezem a mellkasán kalandozott. Hamar belemelegedtünk a csókolózásba és abba is, hogy lekapkodjuk egymásról a ruhát, mert pillanatok alatt, már meztelenül kényeztettük egymást. Kezeim egyre lejjebb haladtak felsőtestén, majd mikor elértem férfiasságát, megfogtam, majd lassan elkezdtem kezemet mozgatni rajta. Apró sóhajokat kaptam munkám jutalmául, de nekem ez nem volt elég, hallani akarom, ahogy a nevemet nyögi, miközben én rajta dolgozom, így fejemet hajtottam le hozzá. Először csak az elejét vettem a számba, majd lassan egyre többet fogadtam be belőle és végre hallottam tőle egy nyögést. Mikor teljesen sikerült a számba venni a férfiasságát, lassan mozgatni kezdtem a fejemet, kezeimmel pedig combja belső felét simogattam. Egyre jobban belemelegedtem a mozdulatsorba és egy férfias nyögés után gyorsan abbahagytam, mert éreztem, hogy nincs már sok neki hátra.

-Ki legyen felül?-Liam tudja mire gondolok és azt is tudja mivel jár, ha valaki alul van. Nem tudom mennyire fájhat, és az igazat megvallva nem is szeretném megtudni, de ha Liam szeretne felül lenni, szívesen leszek alul.

-Legyél te.-mondta halkan, kissé sokkosan. Hogy most amiatt amit előbb csináltam, vagy a gondolat miatt, hogy Ő van alul, nem tudom. Meg akartam kérdezni, hogy biztos-e ebben, de ekkor egyik kezével megragadott a tarkómnál, magához húzott és megcsókolt, közben másik kezével megfogta férfiasságom és bejáratához vezetett. A csók közben hatoltam belé és próbáltam minél inkább lassabb és óvatosabb lenni, de nem hiszem, hogy ez sikerült volna, mert Liam fájdalmasan nyögött fel. Abba akartam hagyni, ki akartam belőle húzódni, de nem tudtam, mert lábait fenekemhez nyomta, ezzel tartva engem magában, szóval más választásom nem volt, mint óvatosan folytatni amit elkezdtem. Sajnáltam Liam-et, hogy ennyire fáj neki, de én kibaszottul élveztem, viszont próbáltam magamban tartani kéjes nyögéseimet. Hát ez kisebb-nagyobb sikerrel ment is, de amint meghallottam Liam egyik nyögését megnyugodtam. Semmi fájdalmat nem véltem felfedezni hangjában, így kicsit gyorsabban folytattam, amit elkezdtem, miközben kezem a férfiasságára csúszott. Egyszerre próbáltam neki élvezetet nyújtani, elfeledtetve vele a fájdalmat és úgy tűnik sikerrel is jártam, mert egy hangos nyögés kíséretében a tenyerembe élvezett. Pár tolás után nekem is végem volt és kimerülve borultam Liamre, aki alattam pihegett.

-Mi lenne, ha....megszöknénk? Elmennénk valahova ketten?-hirtelen ötlet volt, de tudtam, hogy sosem fogom megbánni, hogy feltettem, maximum azt bántam volna meg, hogyha ezt nem mondom.

-Én benne vagyok. Már csak azt kell kitalálni, hova megyünk és hogyan....

-Ezt majd holnap megbeszéljük.-mondtam, majd lemásztam róla és elkezdtem felráncigálni őt is a kanapéról. -Jöhet a második menet anyámék szobájában?-kérdeztem egy kaján vigyorral az arcomon, majd szó szerint mindketten felrohantuk az említett szobába.

15.Fejezet

Itt is volnánk az új fejezettel! Van egy dolog amit viszont NAGYON meg szeretnénk köszönni, ami nem más, mint az a 2706 oldalmegjelenités és 10 feliratkozó amit tőletek kaptunk!! *öleléés* Tényleg nagyon köszönjük és reméljük a folytatás is el fogja nyerni a tetszéseteket! *-*

Niall

Eléggé siettem haza a suliból, tudni akartam, hogy mi van most akkor velem és Liamel. Nem akarom elveszteni, persze tudom, hogy nem olyan egyszerű ezt felvállalni, de engem nem érdekel mások véleménye. Amint beléptem a házba meghallottam a mobilom csörgését. Basszus itthon hagytam. Berohantam a nappaliba, hogy felvegyem és még épp időben voltam.
-Szia anyu!-szóltam bele gyorsan, mert az Ő nevét írta ki.
-Szia kicsim. Sajnálom, hogy eddig nem mentünk még haza, de volt egy kis kavar. Még napokig nem tudunk haza menni, szóval örülnék neki, hogyha áthívnád egyik barátodat, hogy ne legyél egyedül.-basszus el is felejtettem, hogy anyáméknak ma kéne hazajönniük annyira lefoglalt Liam.
-Jó rendben van anyu. De tudok magamra vigyázni, viszont, hogy neked jobb legyen áthívok valakit.-nem mondtam el neki, hogy Liam már jó régóta itt van, mert a végén rájönne, hogy miről is van szó. Persze Ő elfogadó, szóval el fogom neki mondani, de csak idővel és mikor már itthon lesz. Még körülbelül két percet, ha beszélgettünk, mert nyílt az ajtó, így gyorsba elköszöntem anyutól és leraktam. Amikor Liamet pillantottam meg a nappali bejáratánál kissé mérges lettem. Mondjuk egész nap volt egy kis kavar a fejemben, amit próbáltam nem kimutatni, de a toll dobálás szerintem nem tartozik ebbe a körbe.
Eleinte nem szóltam hozzá Liamhez, kerültem egész délután a lakásban, mert össze kellett szednem magamban is a gondolatokat. Nagyon sok mindent akartam megbeszélni vele és azt hiszem, ezt csak lenyugodva tehetem. De amikor megláttam a konyhában, már nem bírtam tovább, hogy húzzam az időt, ki kellett magamból adnom a dolgokat.
-Mi a bajod ma velem Liam? A suliban hozzám se szólsz, kerülsz és még azt sem reagáltad le, hogy megdobtalak. Mit tegyek, hogy észre vegyél?!-nem akartam kiabálni vagy ilyenek, de kicsit hangosabb voltam, mint, ahogy szoktam beszélni. Egyre közelebb léptem hozzá és a legszebb, hogy csókjait akartam, pedig haragszom rá. Nem, nem akarhatom megcsókolni, nem akarom érezni erős karjait körülöttem, nem akarom puha ajkait. Most nem szabad, pedig nagyon akarom. Kicsit megrázom a fejemet, hogy kiverjem ezeket a gondolatokat.

Liam

Igazából fogalmam sincs hogyan tálaljam ezt az egészet Niall-nek, hisz ha bármi rosszat mondok nem csak kirak a lakásból, de megint nem fog szóba állni velem egy évig és én azt már végképp nem bírnám ki. Pedig valamit gyorsan ki kell találnom amíg beszél. Liam gondolkozz! Bár a délután folyamán még mindig nem kellett különösképp foglalkoznom vele az ideg evett belülről, hisz egy idő után kíváncsibb lesz. Aztán amikor kiment a konyhába megragadtam az alkalmat és bezártam őt oda. A fürdőszobába rohantam megnyitottam a csapot odairányítottam a kádhoz és eltekertem valami kellemesebb hőmérséklethez. Annyira örülnék ha beválna az amit szeretnék és semmi/senki nem zavarna meg. Az egyik polcon vázában voltak rózsák szóval egyszerűen megfogtam egynek a fejét és a szirmokat a vízbe öntöttem. Majd lerohantam Nialler-hez kiengedtem a konyhából, befogtam a szemét és egy valamit súgtam neki.
-Tudom, hogy megbízol bennem, szóval most se legyen másképp.-majd, hogy tényleg elengedje kissé magát beleharaptam egy kisebbet a fülcimpájába és vezettem tovább. Fent a fürdő előtt már ő is rájött mit szeretnék, így elkezdett vetkőzni és bokszerestül beült a kádba.Hát jó végül is haragszik rám. Pillanatokkal később én is bent teremtem mellette a kádban és neki kezdtem a mondanivalómnak.
-Niall!Tudom, hogy iszonyat köcsög módjára viselkedtem veled a suliban és, hogy mindez nem kellett volna de egyet érts meg. Ha Louis-nak akkor ott abban a pillanatban kitálaltam volna nem éljük túl. Iszonyatosan rossz passzban volt és nem akartam még ezzel egy leterhelni. Meg amúgy sem tudom, hogy vezessem fel előtte. Szerintem a legjobb ötlet az lenne ha egyszerűen áthívnánk valamelyik nap és Ketten oldanánk meg ezt, hisz mindkettőnkre tartozik ez a dolog. Arra meg, hogy miként fog reagálni nem tudok előre válaszolni hisz nem látok a fejébe. Tudom,valamit tudnom kéne legalábbis sejtenem hisz az én barátom, de kiszámithatatlan személyiség és fogalmam sincs, mit fog szólni a helyzetünkhöz. Lehet, hogy teljes mell szélességgel mellénk áll, de ne bízzuk el magunkat.Úgyhogy ha nem bánod holnapi napra át is hívtam.-lehet, hogy ezt az utolsó mondatot kissé fel kellett volna vezetnem neki, de túlkell esni rajta. Niall arcán enyhe rémület ült ki de aztán kissé megenyhült mikor végigsimítottam lábain és egy enyhe csókot nyomtam puha ajkaira.Kezemmel kissé elkalandoztam,de szerintem a többit tartogassuk holnapra hátha lesz valamit ünnepelni. Egyenlőre élvezzük a vizet és egymást a holnapot meg várjuk ki türelemmel.

14. Fejezet

Az angol vizsga miatt nem tudtuk előbb hozni a részt, de ma este együtt neki ugrottunk és megirtuk.A hosszú i elfogyott, igy ezt nem fogjuk erőltetni, szóval ezt nézzétek el nekünk. Mindenkinek jó olvasást és szeretnénk, ha kapnánk pár komit:)

Niall

Napok múltán is velem volt Liam és tudtam, hogy ezzel még ehy ideig, igy is leszünk, de ez engem egy pillanatig sem zavart. Örültem, hogy bármikor odamehetek hozzá, megölelhetem, megcsókolhatom, meg ilyenek, de tudtam, hogy ez nem fog örökké igy lenni, csak reménykedtem benne, hogy ez apillanat nem fog hamar eljönni. De amint elkezdődött a suli, rossz állapota lett a kapcsolatunknak.

Reggel még tök boldogan készülődtünk össze, váltottunk is pár édes csókot, de ez a suliban elmaradt.Liam mintha tudomást sem vett volna rólam, úgy ment el mellettem egész nap. Néha rám mosolygott, de ennyi volt az egész és mikor közeledni akartam hozzá, mintha észre sem vett volna és tovább állt. A negyedik óra körül jártunk azt hiszem, mikor ezen gondolkoztam és a tanár észre is vette, hogy nagyon nem figyelek ré, amit persze szóvá is tett az a szipirtyó.
-Mrs. Horan. Megismételné amit pár másodperccel ezelőtt mondtam?-persze fogalmam sem volt arról, hogy mit mondott, gy csak motyogtam valamit, mire a tanár felkapta a fejét és elég ijesztően nézett. A vér meghült az ereimben, mikor láttam, hogy majd kiesnek a szemei a helyéről, úgy les rám, ezért jobbank gondoltam, ha megszólalok, rendesen.
-Elnézést tanárnő, de nem hallottam.-nyögtem erőtlenül, mert vártam, hogy mikor csap fejbe a nyelvével, mert úgy nézett ki a dülledt szemeivel, mint valami kaméleon, vagy ilyenek. És azokról mindenki tudja, hogy a nyelvükkel vadásszák le az áldozatukat, aki ebben az esetben én voltam. Megelégelte a nő a szemtelenségemet, ezért kizavart az osztályból. Fogalmam sincs ezen Ő mit tart szemtelenségnek, de gondoltam nem teszem szóvá, mert az igazgatóiban kötök ki, igy csak leültem a terem ajtajával szembeni folyosó falhoz. Elővettem egy tollat és egy papirt, amire rajzolgatni kezdtem, de ez nem ment valami hú de jól, igy inkább dalszöveget irtam. Ebben legalább több tehetségem volt és ha ügyesen fogalmazom meg a szavakat, talán még egy rendes dallamot is össze tudok hozni rá.
Ezekből a gondolataimból a csengő hangos berregése rántott ki és épp felálltam, mikor Liambe ütköztem. Mosolyogva mondtam neki egy "bocs"-ot, de mintha meg sem hallotta volna, vagy nem vette volna észre, hogy neki mentem, elment mellettem. Na nekem ebből elegem lett a mai napra és az első kezembe lévő tárgyat hozzávágtam. Ez a tárgy a tollam volt, ami a nyakának ütődött, majd ahogy visszapattant a fenekét is érte az ütés.
-Mi a fasz bajod van ma velem Payne? Azt hittem jól meg vagyunk!-mondtam olyan hangosan, hogy körülbelül az egész folyosó hallotta, na meg a fél tanári kar is, de úgy tűnt senkit sem érdekel különös képpen, mert hamar tovább álltak.

Liam
Reggel a készülődés közben jutott először az eszembe mégis, hogy fog ez tovább folytatódni a suliban? Hisz ott senki nem tud még rólunk és ha kiderül gondolom, hogy nem lesz kis hátszele a dolognak. Eddigi itt tartózkodásom alatt egyszer sem hallottam egy buzi párról sem a suliban sem a városban ahol lakunk. Bár, kitudja lehet, hogy csak iszonyatosan jól rejtegetik eztaz egész dolgot. A suliba érve Louis és a mi kis bandánk rögtön körém gyűltek és a szünetemről kérdeztek amire mi mást mondhattam volna egy "jó" szónál?? Tekintetemmel egy-egy pillanatra követtem Niall útját de amilyen gyorsan megtaláltam olyan gyorsan el is vesztettem a minket körülvevő tömeg miatt. Mit ne mondja Louis és a többiek hihetetlenül hiresek a suliban és legfőképp a csajok körében. A nap folyamán állandóan cssak rajtam és Niall-on gondolkodtam de nem tudtam semmi normálisat kigondolni hiszen mi lenne jó mindenkinek? Szerintem erre a dologra nincs értelmes válasza senkinek de ez se mehet tovább, hogy egész nap kerülgetem Niall-t és soha nem szólók hozzá csak otthon. Egy idő után biztos meg fogja ezt unni de ezt a napot már birjuk ki aztán otthon tiszta fejjel kitalálok valamit. Aha,persze mert pont amikor lenyugszom kell a bonyodalom. Amint, kinyitottam osztálytermünk ajtaját egy lábban botlottam meg méghozzá  nem is máséba...Niall izmos és szexi lábaiba. Tekintetm viszonylag hamar eltudtam kapni róla amikor is valami megcsipte a nyakam de amint, odanyúltam már seggem hátsó feléről pattant tovább a föld irányába,és hangos kiabálásra lettem figyelmes. Jó lehet, hogy értelmes szöveg volt de a fülemben csengő vértől és a hirtelen vérnyomás növekedéstől kissé szédülni kezdtem szóval nem elitélni. Körülöttem mindenki egy valaki felé nézet...Niall irányába. Tudhattam volna, hogy csinálni fog valamit. Ő nem olyan aki nem birja ki a kellő törődésés bizonyos dolgok megmagyarázása nélkül. Louis hangosan nevetett mellettem hisz nem igazán szereti Niall-t és a bunkózó viselkedését. Nem is tudom, hogy mondhatnám neki el ezt az egészet....vagy engem utálna meg vagy egyszerűen mindkettőnket. Mondjuk ez jobb megoldás lenne inkább utáljon kettőnket, mint csak az én barátomat akinek odaadtam a szivem ami természetesen most erre a napra egy kalitkába lett zárva...sok lakattal, hogy még csak véletlenül se nyitódjon ki. A társasággal együtt a kijárat felé sodróttunk...szóval vége a sulinak és ezzel együtt szembe kell néznem a rengeteg kérdéssel amit Nialler-től fogok kapni a mai napért. Hozzáteszem, jogosan.

13. Fejezet

Hát azt hiszem elég gyorsan hoztam a részt, legalább is ahhoz képest, ahogy az előző jött. Remélem tetszeni fog nektek és komiztok is. Mindegy, hogy negatív vagy pozitív. Jó olvasást mindenkinek(:

Liam

Szerencsére nem estem nagyot, mikor le akartam mászni a fáról, de azért jól esett, hogy Niall segített. Régen sokat másztam fára vele, de valahogy kiszoktam ebből és elfelejtettem, hogy kell ezt csinálni esés nélkül, de nem számít, hiszen itt van nekem Niall aki felkapar a földről. A házuk nem volt messze és tudom, hogy a szülei nincsenek otthon, így csak kettesben leszünk, de nem tudom, hogy ez meddig lesz így, hiszen anyum tuti utánam jön. Örülök ennek az egész megszöktetős dolognak, de mindeközben félek is, hiszen ismerem anyámat és az elveit. Szerinte amíg tanulok nála kell laknom és tökéletes gyereknek kell lennem, de úgy érzem én erre képtelen vagyok, de azért próbálkoztam mindig is, most viszont elveszett benne minden bizalmam, szóval bárhova megyek, amerre Nialler megy. Jézus, de rég mondtam, vagy gondoltam a becenevére. Az előbb említett, olyan két lépéssel ment előttem én meg megálltam, megvártam, hogy kellő távolságba kerüljön, majd nekifutottam és a hátára ugrottam. Kissé megrogyott éreztem rajta, de szerencsésen megtartotta az egyensúlyát és még menni is tudott velem. Jó rég voltam már ilyen felszabadult, de az ő megjelenése ezt is előhozta.

-Köszönöm Nialler, hogy megszöktettél.-mondtam egy puszi kíséretében, amit az arcára terveztem, de mivel felém fordult a szájára sikeredett. Elég kitekert pozícióban voltunk így ezért nem is tartottuk sokáig a szánkat a másikén, hanem haladtunk tovább Niall házukhoz. Vagyis csak Niall haladt én meg a lábamat lógattam a hátáról. Mint említettem már, közel lakott, vagyis a szomszédban, így nagyon hamar megérkeztünk, ezért lemásztam Niall hátáról, hogy ki tudja nyitni az ajtót. Sötét volt én egy pillanatig sem láttam a kulcsokat, vagy a kulcslyukat, de szerencsére Niall nem volt ilyen béna, hamar betalált, majd  mehettünk is be. Az emlékek csak úgy megrohamoztak, eszembe jutott a múltkori alkalom amikor itt voltam, ami nagyon jó volt. Vajon most mi lesz, hogy csak ketten vagyunk itt? Lehet erre csak én nem jöttem még rá, mert Niall nagy sebességgel ragadta meg a karomat és kezdett az emelet felé húzni. Igazából hagytam magam, nem ellenkeztem, de mondjuk eszemben sem volt ellenkezni, hiszen megbízok Niall-ben mindennél jobban. Amint felértünk a szobájába lehuppantam az ágyára és vártam, most mi lesz, de ő csak behajtotta az ajtót, majd leült mellém és egy ideig csak bámultunk egymás szemébe, majd Niall elnevette magát.

-Mi olyan vicces?

-Semmi csak az, ahogy itt ülünk és csak bámuljuk egymást. Tudnánk mást is csinálni, ami talán izgalmasabb is lenne.-értettem a célzást, mert tudom, hogy Niall néha nagyon perverz tud lenni. Nem is válaszoltam inkább erre, csak odahajoltam hozzá és megcsókoltam, eleinte csak puhán, majd képtelen voltam uralkodni magamon és megharaptam alsó ajkát a bejutásért. Hamar engedélyt adott rá és kezem mellkasához vezettem, majd pólója alá és végül megszabadítottam a lenge anyagtól. Szememet pillanatokig le sem vettem a felsőtestéről, annyira megbabonázott, de amint mozdult, rá kellett döbbennem, hogy nem szabad elbambulnom, mert amíg nem figyeltem az én felsőm is a földön hevert.

Niall

Tetszett, hogy Liam kicsit elengedte magát és nem görcsölt anyja, vagy bárki miatt, de most nem is akarok ilyeneken gondolkozni, mert aztán én fogok görcsölni emiatt. Meglepett, hogy Liam felsőteste mennyire ki van dolgozva, de mondjuk láttam, amikor tesi után öltözött, de most ennyire közelről teljesen letaglózott. Tarkójára csúsztattam a kezem és azzal a lendülettel közelebb is húztam magamhoz és megcsókoltam. Jó volt tudni, hogy mit érez irántam és kiakartam fejezni, hogy én mit érzek, de valahogy sosem ment nekem ez szavakkal. Mindig énekkel, vagy testi kontaktussal mutattam ki mindenkinek, hogy mit érzek és ezt fogom tenni Liam-el is, csak még össze kell szednem mindezekhez a bátorságom. Elszakadtam ajkaitól, de csak annyira, hogy levegőt tudjunk mindketten venni, mert időközben elfogyott a levegőnk. Combjára csúsztattam a kezemet és megemeltem, ezzel ösztönözve arra, hogy feküdjön le, majd mikor ezt teljesítette, fölé másztam és nyakára tapadtam. Eleinte csak apró csókokkal halmoztam el, majd puhán szívni kezdtem, de a végére egy elég nagy vörös foltot hagytam magam után és a mellkasára tértem át. Igazából fogalmam sem volt, hogy mit kell csinálni egy pasival, de úgy gondoltam, hogy amit én élvezek azt Ő is élvezni fogva, így nedves vonalat húztam egészen a nadrágja aljáig, majd ott megtorpantam egy pillanatra. Felnéztem rá és, mintha tudta volna, hogy megerősítésre várok bólintott egyet, majd sóhajtottam egyet és kigomboltam a nadrágot, majd a cipzárral küzdöttem egy kicsit, de végül sikerült leszednem róla a ruhadarabot. Végig simítottam a combja belső felén és valahogy nem jutott eszembe, hogy mit kéne tennem, szerencsére Liam észrevette, hogy tehetetlen vagyok, felült és megcsókolt, miközben a nadrágommal szórakozott. Kezem boxerére helyeztem és lassan simogatni kezdtem, remélve, hogy sikerül belőle egy kis jó érzést is előhoznom és szerintem sikerrel jártam, mert a csókunkba nyögött. Épp mikor kezdtem belemelegedni az egészbe és majdnem lekerült rólam a nadrág, csöngettek. Semmi kedvem nem volt lemenni, de biztos voltam abban, hogy Liam anyja az, így gyorsan visszagomboltam a nadrágom és magamra kaptam a pólóm és rohantam is le, ajtót nyitni, hiszen elég feltűnő lenne, ha nem nyitnám ki.

-Jó napot. Mit szeretne?-kérdeztem, amint kinyitottam az ajtót és tényleg, Liam anyját pillantottam meg.

-Hogy mit szeretnék? Hogy mit szeretnék?!-megemelte a hangját, de szerencsére nem ordított még. Vajon mikor fog neki állni ordítani? -A fiamat akarom visszakapni! Tudom, hogy itt van engedj be hozzám, biztos, hogy sokkal szívesebben lenne velem, mint egy ilyen bajkeverővel, mint te!-be akart jönni, de elálltam az útját, szerencsére magasabb és nagyobb voltam, mint ő. Nem akartam, hogy tudja itt van a fia, lecseszni sem akartam a nőt, de muszáj volt.

-Arra nem gondolt, hogy a fia nem akar magával lenni? Nem tudom, hogy ezt mivel érte el nála én csak tippelek, de a fia nincs itt. Fogalmam sincs, hol van Liam, de szerintem ha elment, nem akarja magával tudatni. Szerintem jobb lenne ha hazamenne és megvárná, amíg ő megy haza.-elég furcsa fejet vágott az anyja, mintha épp kitörni készülne, de nem szólt semmit, csak megemelte a fejét és úgy ment el. Visszacsuktam az ajtót, majd elindultam vissza a szobámba, de megtorpantam a tükör előtt. Össze volt borzolva a hajam, teljesen ki volt pirulva az arcom, szóval nem is értem, hogy nem vette észre az anyja, de nem is érdekelt tovább, csak az, hogy felmenjek a szobába és Liam-hez bújjak.

12. Fejezet

Ezt a fejezetet Ren-nek köszönhetitek, mert Ő írta egyedül. Sajnos nekem nem volt elég motivációm, vagyis lett volna, csak egy-két dolog összejött. De a következő még jövőhéten jön és azt csak én írom, hogy kiegyenlítődjünk Ren-el. Mindenkinek jó olvasást (:


Liam
Világosság. Az egyetlen zavaró tényező a környezetemben.Látó távolságom minden centiméterét ez a képlékeny anyag tölti ki. Próbálom eltüntetni pislogással de egyre csak rosszabb lesz minden. Agyamba hatalmas fájdalmat és nyomást érzek amit talán az ütés okozott amit anyámtól kaptam. Nem igazán értem mégis hol lehetek de egyenlőre minden olyan biztonságos és boldog. Olyan könnyűnek érzem karomat és testemet de fejemet képtelenség felemelnem a párnáról. Ami talán nem is párna hisz néhol kemény és olyan lejtős. Szempilláim alól egy elmosódott ember formája vált ki. Nagy nehezen tudtam csak kivenni, hogy talán Niall lehet itt de mégis mennyit várhatott rám? Meglehet, hogy órákig voltam eszmélet vesztett. De ez a fiú mégis rám várt és ölébe fektetett. Kezeimre támaszkodtam és lassacskán felültem. Niall édesen aludt szóval gyorsan bementem a fürdőmbe és belenéztem a tükörbe. Csak most látom, hogy tiszta vörös az arcom ott van egy hatalmas tenyér lenyomata és ezt még csak meg sem érzem a fejembe zajló fájdalmakhoz képest. Arcomat gyorsan leöblítem egy kis vízzel majd megmosom az arcom és kimegyek a fürdőből. Barátom ott nyújtózkodik és nyöszörög az ágyon miközben szöszi haját próbálja rendbe rakni. Annyira jól áll neki ez a "mostkeltemfel" stílus. Szemeimmel minden mozdulatát figyelem majd megáll előttem.
-meddig aludtam? -kissé kétségbe esett a hangom hisz mikor ehetett utoljára Niall? 
-körülbelül 5 órát...Figyi mi lenne ha megszöktetnélek ettől a banyától akit az anyádnak nevezel? Több órán keresztül gondolkoztam ezen és komolyan gondolom. Csak értsd meg amit mondok és ha sikerült pakolj össze és lépjünk le. Nem olyan nagy döntés. tizennyolc éves vagy és szerintem kijár az, hogy ne kelljen az anyád miatt szenvedned. Tudom, hogy kissé gyorsan jötte ez az egész amit mondtam de ha most nem lépünk le nem nagyon lesz már lehetőségünk. Mennünk kell!! 
-Az igazságot megvallva félek...tudod ha hozzátok megyek megfog találni és hát suliba is kell járnom. Egyszer meg fog találni és akkor csak nagyobbat kapok. De muszáj kockáztatni...Menjünk! De még valami! Tudtad, hogy imádlak?? Egyszerűen kegyetlen amit érzek irántad...idáig bírtam. Be kell vallanom neked őszintén akármit is szólsz, hozzá különben tönkre megyek..Szeretlek! Kellesz nekem. Nélküled elveszett lennék egy értéktelen senki, aki csak is a tanároknak és a tanulásnak él és annak, hogy mindig megfelelően viselkedjen.. Elegem van, ebből a skatulyából előtted az lehetek aki csak akarok és ez olyan... más érzés. Veled mindig is olyan más vagyok.. olyan hogy is mondjam...mint egy szerelmes fan. Aki rajong valakiért, akit soha nem kaphat meg. Lehetséges, hogy most valóra válik amire vágyok de senki sem tud erről előre biztosítani. Viszont muszáj tudnom..-belül már elhagyott a remény, ami hirtelen fellángolt mikor az elején felcsillant Niall szeme de most komolyan mit tegyek ha nemet mond? Vagy ha nem szeret viszont?

 Niall
Lehetséges, hogy ezeket a szavakat tényleg komolyan gondolta és nekem reagálnom kéne valamit? De igazából sohasem voltam a szavak embere. Mindig is inkább a külsőmmel hódítottam, mint, hogy megszólaljak és az ötletes dolgaimmal vegyek le valakit is a lábairól és ez pont nem az a pillanat, amikor ezt gyakorolni szeretném. Ezért inkább odafordultam Liam-hez megfogtam állát és enyhén hátradöntöttem a fejét. Nyak hajlatába csókoltam majd egyre feljebb haladtam. Erős férfias nyögések szaladtak ki a száján ezért odahajoltam a fülébe és enyhén belefújtam. Arcán minden kis négyzet centi libabőrös lett és kezem biztonságáért esedezett. Derekára helyeztem kezem és erősen magamhoz szorítottam. Akarta, hogy érezze mennyire hatással van rám minden értelemben. Ajkaimmal végigsúroltam orrát majd megharaptam a felső ajkát. Enyhén mohó lettem hisz egyre többet akartam belőle és szájából. Mohón a bejáratot kerestem, amit meg is kaptam egy kis küzdéssel. Pár pillanattal később lihegve öleltem Liam nyakát és csókoltam ahol tudtam… ha szavakkal nem is a tetteimmel ki tudtam fejezni mindent, amit szerettem volna. Minden létező érzése belevittem, ami csak van bennem iránta. Nélküle nem ugyanaz lenne az életem. Olyan lenne, mint egy jó zene dobok és gitár nélkül. Lehet, hogy hallgatható, de nem az igazi. És hogy mégis mi húz hozzá? Maradjunk annál, hogy igazából én sem értem magam, de ha egy napot nem lehetek, vele hiányom van. Viszont válla fölött látom, hogy sötétedik, szóval megfogom a legközelebbi táskát és minden létező pólót belegyűrök, majd kirúgják magukat! Oldalra berakok 3 gatyát és a szükséges dolgokért elküldöm Liam-et hisz ő tudja, mi kell, még neki bár venni mindent lehet. Aztán megfogom mindkét táskát és kidobom az ablakon. Kimászok, a fára lepillantok egy pillanatra és akkor jövök rá, hogy Liam hogy a francba fog lemászni innen?! Hisz ő nem az a fajta fiú, aki kis korában mindenre felmászott…De muszáj megoldania hisz ez az egyetlen út van innen kifele. Egy perc múlva már a biztos talajon igazgatom a ruhám és egy hatalmas puffanást hallok. Barátom bizony leesett a fáról… Gyorsan felsegítettem majd átfutottunk a házunkba. Lehet, hogy nem a legbiztonságosabb hely számunkra, de tudtok jobbat?

1. Díjunk:D

Sziasztok!:) Megkaptuk első díjunkat és ezt Gabii-nak nagyon szépen köszönjük. Nem gondoltuk, hogy valaha kapunk ilyet, ezért most repesünk az örömtől. :D

Nagyon sajnáljuk, hogy eddig nem írtunk eddig, de ez igazából az én hibám. Kissé túlvállaltam magam és elfogyott az ihlet. Ren már rég megírta az P részét és szerintem még én is megcsinálom a sajátom és tényleg nagyon sajnálom. Reméljük azért vannak olyanok akik még olvasnak majd minket. 

Szabályok

a) másold ki a szöveget a blogról és tedd ki a tiédre, a képet is!

b) válaszolj a kérdésekre!

c) írj tíz dolgot magadról!

d) küldd tovább min. 3 embernek!

1. Mi a kedvenc színed?

Ren: Fekete

Én: Kék

2. Mi a kedvenc kajád és italod?

Ren: Víz, kínai omlósz huszi *-*

Én: Gumimaci, Cappy

3. Kedvenc tantárgyad?

Ren: angol

Én: informatika 

4. Kedvenc évszakod?

Ren: ősz

Én: tavasz

5. Melyik hírességgel járnál?

Ren: Dzsásztin Bíbör :$

Én: Liam Payne

6. Ki a kedvenced az 1D-ből? Miért pont ő?

Ren: Zayn Malik...for sure!

Én:Louis Tomlinson because he's funny!

7. Miért írsz blogot?

Ren: mert valahol ki kell adnom a hülyeségem/fantáziám.

Én: mert túl sok a fölös energiám, és unatkozom

8. Mióta blogolsz?

Ren: Március, csak mert olyan szép évszak.

Én: Március

9. Mit éreznél, ha valaki azt mondaná a történetedből, könyvet szeretne készíteni?

Ren: Ugrálnék örömömben! És a pénzből vennék Zsirit!

Én: Lehülyézném és otthagynám

10. Van testvéred?

Ren: Ja natürlich... egy bátyóm!

Én: van, egy húgom.

Akinek küldjük:

1: http://narry-wtlo.blogspot.hu

2: http://thebromances.blogspot.hu/

3: http://anetteandonedirection.blogspot.hu/

10 dolog magunkról:

1)

Ren: Szeretem Justin Biebert! Nagyon....

Én: Van egy macskám, Gizmó és lóg a füle

2)

Ren: Szeretek olvasni...tipikus könyvmoly...*fogvacogtatás*

Én: Szeretek olvasni

3)

Ren: Utálom a b-bo-boh-bohócokat

Én: Hiperaktív és perverz vagyok

4)

Ren: Összevesztünk miközben írtuk... Ő kezdte

Én: összevesztünk Ren-nel miközben ezt írtuk....nem is én *durcás*

5)

Ren: Van egy kutyulim és egy ciculim! +1 ráadás

Én: Félek a babáktól és a liftektől

6)

Ren: küldjetek sütit...és akkor...*worldpeace*

Én: Akarok egy olyan kocsit, mint amilyen a WMYB-ban van

7)

Ren: 2. állásban pszichodoki/titkos ügynök vagyok...

Én: Allergiás vagyok mindenre ami nem pamut
8)

Ren: titkon Reni...Ricsi...és Dave vagyok (TopSecret)

Én: Félek az egyik osztálytársamtól. vele szoktam rém álmodni.

9)

Ren: Imádom a vidámparkot...ha szeretsz elviszel!

Én: emós a hajam, pedig nem vagyok emó

10)

Ren: Kedvenc állatom a Zsiri! :D

Én: Két legjobb barátnőm van és nem fogok sosem választani

11. Fejezet

Hát nem valami hosszú, de azért reméljük tetszeni fog nektek. Jó olvasást:D

Liam
Niall itt állt velem szemben és mintha napok óta találkoztam volna vele utoljára úgy borultam nyakába és pusziltam bele nyakhajlatába. Illata mint mindig most is totálisan megbabonázott és a rózsaszín ködön keresztül el is felejtkeztem anyámról és az előbbi vitánkról. Egyetlen egy dolog számított most ebben a pillanatban és az is Ő volt. Igazából magamat sem nagyon értem meg sokszor hiszen egy fiúval állok a szobám közepén és épp őt puszilgatom és csókolgatom épp ahol érem de az érzés amit kivált belőlem....kifejthetetlen. Egyszerűen elcsavarta a fejemet és akárki is szeretne tőle elválasztani biztos, hogy csak nagy erőfeszítések árán sikerülne neki. Kezeivel mohón markolta pólóm anyagát majd egy erősebb mozdulattal kibújtatott pólómból. Orrával végig szimatolt rajtam amitől kirázott a hideg majd kezeivel hátamat kezdte karmolászni. Mindig is tetszett ez a fajta kissé "rossz fiús" énje. Ajkaimmal mohón közeledtem felé és mint egy kiéhezett fióka megtámadtam ajkait és forró csatába kezdtünk. Nyelve néhányszor végig simított alsó ajkamon majd bejutást kapott hozzám. nyelveink vad táncot jártak ám ezt a meghitt pillanatot vad kopogás zavarta meg.
-Kisfiam! Most rögtön nyisd ki az ajtód! Beszélni szeretnék veled.
-Öööö oké anya egy pillanat!
-Niall be a szekrényembe most! Ha lebukunk, hogy itt vagy kollégiumba vitet anyám. Siess már!-miután belöktem kissé kupis szekrényembe Niallt behívtam anyám.
-Mégis mi olyan fontos, hogy miután leordítottad a fejem képes agy feljönni hozzám? Tudod már nem nagyon hatnak meg a magyarázataid. Állandóan csak az én életemmel vagy elfoglalva nem is csodálom,hogy apám ilyen korán meghalt. Minden bajnak csak te vagy az okozója nem vetted még észre..- ám mondatomat nem tudtam befejezni mert egy erőteljes jobb oldalról jövő ütés ledöntött a lábamról és elterültem a földön. Utolsó emlékem egy erőteljes ajtócsapódás és a kulcs zörgése a zárba. fantasztikus szóval be vagyok zárva ebbe a kis szűk lyukba. Pár perc elteltével szédülésem elmúlt így kitudtam nyitni szemeim. Fejem Niall ölében volt és valamit beszélt hozzám. Nem teljesen a legelejétől hallottam de azok a szavak amik eljutottak tudatomig szívemig hatoltak.
-"Ölemben alszol, csukva a szemed, nem számít semmi, csak kezemben a kezed. Te nem látod, de szemeim őrzik álmod, te nem sejted, de nekem TE jelented a világot! Szeretlek!"

Niall
Jó volt érezni Liam ajkait a nyakamon, ahogy lassan csókolgat, én meg csak csukott szemmel és nyitott szájjal élveztem, hagytam kiengedni a sóhajokat ajkaimon. Nem tudtam volna elképzelni, hogy egyszer idáig is eljutunk, hiszen régen már az is elképzelhetetlen volt, hogyha megcsókolnám visszacsókolna-e, de most itt vagyunk szobája közepén és én a pólóját markolászom. Meg akarom tőle szabadítani, de annyira jó érzés amit velem tesz, hogy képtelen vagyok, akár csak egy mozdulatot is tenni. Végül úgy döntöttem, hogy jobban akarom érezni félmeztelen testét kezem alatt, mint ajkait a nyakamon, még ha isteni érzés is. Egy erősebb mozdulatot tettem, mint az eddigiek és megszabadítottam pólójától Liam-et. Nem tudtam meddig akarok elmenni, de ez abban a pillanatban nem is érdekelt, csak érezni akartam. Orromat végig húztam vállán, majd átvezettem a nyakára és állánál álltam csak meg. Magamba szippantottam Liam férfias illatát és nem is tudom miért, de hátát kezdtem karmolni. Szerettem, hogy mellette nem kell magam megjátszani jó vagyok olyannak amilyen vagyok, de ezt nem tudtam tovább gondolni, mert Liam ajkai már az enyémeken is voltak. Mohón kaptam ajkai után és nyelvemmel végig simítottam az alsó ajkán. Mikor nem engedte meg a bejutást újra próbálkoztam és még párszor eljátszottam ezt, mire beengedett. Mikor nyelveink találkoztak, belenyögtem a csókba, mert nagyon is élveztem, bár nem sokáig tehettem ezt, mert ideges kopogást hallottunk. Mikor meghallottuk édesanyja hangját, ideges és ijedt lettem egyszerre. Ha meglát itt talán soha többet nem látom Liam-et, amit nem akarok, de az agyamra ment azzal, hogy pont egy ilyen pillanatot ront el. Hagytam magam belökdösni a szekrénybe, majd leültem ott a földre. Minden tiszta kupi volt, de ezzel nem tudtam foglalkozni, mert hallom a vitájukat. Mikor hallottam, hogy apja meghalt kissé meglepődtem, hiszen én erről nem tudtam egy szót sem. Bár nem láttam itt azóta, hogy ideköltöztünk anyuékkal, de azt hittem, csak üzleti úton van, de így már értem. Mikor láttam, hogy az anyja megpofozza legszívesebben kimentem volna kiabálni vele, vagy inkább felpofozni, de tudtam, hogy ezt nem szabad. 1, Liam megharagudna rám 2, eltávolítani az anyja a közelemből őt, mivel ez egyenlő lenne egy lebukással. Amikor hallottam, hogy az ajtó csukódik, majd a zár jellegzetes kattanását is hallottam ami azt jelezte, hogy be vagyunk ide zárva, kimentem Liam-hez és az ölembe vettem a fejét. Elkezdtem Liam-hez beszélni, de úgy vettem, észre, hogy nem nagyon figyel, így folytattam, de a végére mégis rám figyelt.
-Szeretlek Liam.-mondtam el még egyszer az utolsó szót, hiszen tudatni akartam vele, hogyan is érzek, akkor is hogyha Ő nem viszonozza. Az ölembe vettem és befektettem az ágyába, majd mellé feküdtem és néztem tökéletes profilját.
-Jól vagy?-tudom, hogy hülye kérdés volt ebben a pillanatban, de muszáj volt feltennem, mert hallani akartam tőle.

10. Fejezet

Na itt az első közös fejezetünk :D Mostantól úgy van, hogy Reni írja Liam-et én, pedig Niall-t. Ennél többet nem szeretnék hozzáfűzni, csak, hogy mindenkinek jó olvasást:)

Liam
Álmomból vakító fénysugarak keltettek fel. Pedig olyan jót álmodtam. Lehet, hogy nem a legszokványosabbak közé tartozik álmom de a gondolat, hogy Niall-el lévő kapcsolatunk publikus lehetne és senki nem ítélne el minket számomra mindennél többet jelentene. A közös otthonunkban lévő kanapén feküdtünk és hát khhhhm elmerültünk egymás szeretésébe. Már a gondolattól, hogy közelebbi testi kapcsolatba kerülhetnék vele végigfutott a hideg a hátamon és még a tipikus tüsszögés is kitört belőlem. Ha bárki kérdezné, igen mindig tüsszentek ha kiráz a hideg valami különös berögzülés nálam. Hangomra a mellettem fekvő Niall szempilláit kezdte rebegtetni amitől apró mosoly költözött ajkaimra. Annyira aranyos amikor alszik. Kezeimmel néhányszor végigsimítottam hátán majd megfogtam a pokrócot és ráterítettem. Ruháimat megkerestem a földön gyorsan belebújtam majd a mai nap várhatóan utoljára megcsókoltam Niallt. Előre féltem kitenni a lakásból a lábam hisz anyám nem tudta, hogy estére is kimaradok. Az utcán lévő kis távolságot próbáltam még lassabban megtenni mint általában de hát annak is van hátránya ha az ember a szomszédból szeretne hazamenni. Az útról megnéztem a konyha ablakát és hát mit vártam? Anyám természetesen már várt rám karba tett kézzel. Enyhén szólva elvetemült nézése volt, már előre féltem mégis mi fog bekövetkezni. Befordultam az ajtóhoz vezető feljáróhoz és gondoltam jobb túlesni mindenen benyitottam az előszobába. Cipőimet pedánsan elrendeztem nehogy emiatt is hisztizzen majd bementem a konyhába.
-Szia anyu!Megérkeztem.
-Még jó hogy egyáltalán hazatoltad a képedet kisfiam. Mégis hol jártál az éjszaka? Tudod, hogy egész éjjel izgultam és téged vártalak? A telefonnal a kezemben aludtam el hátha hív a rendőrség mert valami bajod esett. mégis mit gondoltál? Attól még, hogy 18 vagy nem kell elveszteni az agyadat!
-Anya te beteg vagy! Ennél kifejezőbb gondolatom nincs a helyzetedre! Mi az, hogy 18 évesen be kell jelentenem, hogy hova megyek és mit csinálok? És mégis komolyan egész éjjel fent voltál és engem vártál? Mi vagy te valami vámpír vagy még is miért?
-Kisfiam nem bírom ezt a stílust amit mostanában átvettél ettől a hogy is hívják Nila vagy Niall nevű gyerektől de tudd én ezt nem tűröm meg itt a házamban. Most rögtön menj fel a szobádba és gondolkozz el, hogy mit csináltál. 
Fent a szobámban megfogtam a kulcsot és azzal a lendülettel bezártam a szobám ajtaját. Ledőltem az ágyra és azt hiszem elaludtam mert kopogásra ébredtem az ablakom irányából.

Niall
Reggel arra keltem, hogy melegem van. Nem tudom, hogy ez amiatt volt-e, mert hét ágra sütött a nap, vagy azért, mert pokróc volt rám terítve. Sóhajtottam egyet, de még nem akartam felkelni, viszont mikor elnyúltam az ágyon Liam-et keresve, nem találtam. Egyből kinyílt a szemem és felültem az ágyban. Mikor körbenéztem nem láttam sehol a ruháit, így gondoltam, hogy hazament, de azért rosszul esett, hogy el sem köszönt tőlem. Mikor elővettem a telefonom, hogy megnézzem mennyi az idő, a hasam megkordult ami annyit jelentett, hogy a reggeli ideje van itt, így nem is néztem az órára a telefonomon, csak lementem a konyhába. Egy valami volt, amit meg tudtam csinálni magamnak reggelire, az is a rántotta volt. Elővettem egy tálat és beleütöttem négy tojást, majd felvertem és megsóztam végül a serpenyőbe öntöttem, amit pár perccel ezelőtt felraktam a gázra. Hamar kész lett és szerencsére nem égettem oda, pedig "jó" szokásom odaégetni mindent. Leültem a kanapéra, megenni a reggelim, és valami filmet is néztem közben, de meguntam és a felénél írtam inkább egy üzenetet Liam-re, de Ő nem válaszolt még percekkel később sem. Még vártam tíz percet, majd úgy döntöttem, hogy átmegyek hozzá, mert nem írt és féltem tőle, hogy valami baja van. Gyorsan tettem meg azt a pár lépést a háza felé, de még így is lassan értem oda, vagyis olyan érzésem volt. Kopogtam az ajtón, de senki nem nyitotta ki, de majd mikor már csöngettem Liam anyját láttam meg, aki nem volt épp jókedvében.
-Mit akarsz?-ennél szebben sem kérdezhette volna.
-Szeretnék beszélni Liam-el.
-Nem, Te nem beszélhetsz vele! Csak a rosszba viszed bele és ma miattad úgy beszélt velem, mint egy kutyával és még éjszakára is kimaradt! A legjobb lenne, ha távol tartanád magad tőle és soha többet nem próbálnád meg megrontani, mert ennek csak rossz vége lehet, a Te részedről!-ezzel becsapta az orrom előtt az ajtót, még válaszolni sem volt időm. Legszívesebben, kivertem volna a balhét. Hogy képzeli, hogy ilyen hangnemben beszél velem?! Nem az anyám, hogy megmondja mit tegyek, és megtiltson dolgokat. Ha én Liam-el akarok lenni akkor vele is leszek! És én vele akarok lenni minden pillanatban, érezni testét közel az enyémhez, ajkait az enyémeken. Nem szükségem van rá és tudom, hogy még nincs semmi, olyan komoly köztünk, de én már most fel akarom vállalni ezt. Nem érdekel, hogy az emberek elítélnek miatta vagy sem. Gondoltam egyet és elindultam Liam ablaka felé, mert tudtam, hogy van ott egy nagy fa és ha sikerül rá felmásznom, talán beszélni is tudok vele. Először nem sikerült felmászni, de a harmadik próbálkozásnál, sikerült megfognom egy ágat és annak segítségével felhúzni magamat. Kopogni kezdtem az ablakán és egyre hangosabban csináltam, mikor egyszer csak kinyílt az ablak és beestem rajta. Nevetni akartam, de rájöttem, hogy nem tehetem, mivel az anyja is itthon van és ha egy kukkot is meghal, akkor nekem lőttek.
-Szia! Hiányoztál!-lépek oda hozzá és csókolom meg, közben kezem derekára vezetem.-Nem voltál mellettem mikor felkeltem.-mondtam szomorú fejet vágva és nyakába bújtattam a fejemet.

Fontos

Sziasztok! Sajnos nem új fejezettel jöttem, hanem egy bejelentéssel! Tudom ez így ijesztően hangzik, de nem kell megijedni. Beszerveztem egyik barátnőmet, hogy velem együtt írja a részeket, mert sajnos kevesebb időm lett és egyedül nem hiszem, hogy kisebb kihagyásokkal tudnám hozni. Így, hogy rendszeres maradjon az oldal, betársul hozzam Reni is. Nem ez lesz az első közös blogom vele, ha gondoljátok nézzetek be ide is:) http://redeemyourdreamscometrue.blogspot.hu/  Remélem tetszeni fog nektek, ahogy Reni ír, mert én nagyon oda vagyok érte:D
U.i: Ha minden igaz a kövi rész este jön és az már közös lesz:)

9. Fejezet

Nem lett a legjobb és hosszú sem lett. Bocsánat, de eléggé fárasztó volt a mai nap és holnap még német témazárót is írok nulladikban. A következő sokkal jobb lesz, jó olvasást:)

Niall

Vacsorázás közben bekapcsoltunk valami filmet és mindketten néma csöndben ültünk és tömtük a fejünkbe a pizzát. Igazándiból nem tudtam mit mondani. Liam teljesen beindított, nem gondoltam, hogy ennyire eljutunk ma, de nem bántam, mert nagyon élveztem. Még mindig félmeztelenek voltunk, de engem nem zavart, hogy így vagyunk, sőt tetszett a látvány amit nyújtott, ahogy ereszkedik és emelkedik a mellkasa.

-Mi olyan érdekes?-kérdezte Liam mosolyogva, miközben én még mindig őt néztem. Eleinte válaszolni sem tudtam, majd mikor megtaláltam a hangom rájöttem, hogy még mindig tele a szám, mert annyira elvoltam foglalva Liam-el, hogy elfelejtettem rágni és nyelni. Mikor sikeresen megküzdöttem a falattal, nyeltem egy nagyot, majd leemeltem tekintetem mellkasáról és szemeibe néztem.

-Semmi, csak elbambultam.-jobb nem jutott eszembe, hisz mégsem mondhatom neki, hogy Ő olyan nagyon érdekes, és még enni is elfelejtettem....vagy mégis?! Á nem ezt a vallomást meghagyom későbbre, amikor talán biztosabb lábakon állunk.

-Annyira elbambultál, hogy elfelejtettél nyelni?-itt már nevetett én, pedig elvörösödtem, de szerencsére nem volt olyan erős a fény, hogy el feltűnjön neki, vagyis remélem. Ha meg észrevette, már nem tudok mit tenni.

-Miért, ha te elbambulsz eszel tovább?-nem tudtam jobbat mondani, de úgy tűnik elgondolkoztattam vele, mert nem válaszolt egy ideig. Én addig megettem a maradék pizzámat, majd lecsuktam a dobozt, mert ügyesen kiürítettük.

-Igazad van. Ha elbambulok nem szoktam tovább enni, mert evés közben lehetetlen elbambulni. Erre is csak te vagy képes.-kedvesen mondta, így nem vettem sértésnek és még egy puha csókot is kaptam, mire megint elvörösödtem. Jó ég, mi van velem?! Mikor felálltam, hogy kivigyem az üres pizzás dobozt, Liam átkarolta a derekamat és visszahúzott maga mellé. Én a fenekemre huppantam, a doboz, pedig leesett az asztalra és leverte a távirányítót. Mindketten nevetni kezdtünk, majd elcsendesültünk és néztük a filmet, amit eddig is néztünk, bár fogalmam sincs, hogy miről szól, ami kissé gáz, hiszen már vagy háromnegyed órája néztünk. Egyszer csak minden elsötétült, és csak a szemhéjamat láttam belülről, majd teljes képszakadás.

Liam

Arra keltem, hogy az a valami aminek neki dőltem, hogy támaszt nyújtson nekem míg alszom, leesik a kanapéról és én borulok vele. Mire feleszméltem, már a földön is voltam, Niall mellkasán, aki felnyögött, mikor a hasába könyököltem, de mikor teljesen észhez tért nevetni kezdett.

-Ezt, hogy sikerült összehoznunk?-egy ideig gondolkoztam és a homlokom ráncoltam, de aztán nem bírtam tovább és belőlem is kitört a nevetés.

-Erre is csak mi vagyunk képesek.-ezen már egyszerre nevettünk, majd lassan lemásztam a szőke írről és felálltunk mindketten. Niall kikapcsolta a tévét és elindult a szobája felé, magával húzva engem is, ami tök jó lenne, ha anyu tudná, hogy ma már nem megyek haza. Niall látta, hogy hezitálok, ezért megállt velem a folyosón, majd felém fordult.

-Anyud tudja, hogy itt vagy?-bólintottam. Tudta, hogy itt vagyok, de azt nem, hogy meddig is leszek itt. Persze mondtam neki, hogy ne várjon meg, mert lehet későn jövök, de arról szó sem volt, hogy haza sem megyek. -Na nem lesz baj, ha egy éjszakát nem vagy otthon. Majd reggel korán kelünk és haza osonsz. Jó?-semmi kedvem nem volt még haza menni, mert akkor kérdezősködne anyu, így persze belementem ebbe az egész hazaosonós dologba. Már megint csak a bajba kever.

-Oké, de ha lebukok rád fogom.-csak viccnek szántam, nem fognám rá, a barátom, sőt több is, de ezt ha lehet még nem mondom meg anyámnak. Szerintem kiverné nála a biztosítékot.

-Csak nyugodtan, így sem kedvel, legalább nem rád fog haragudni.-válaszolni akartam, de nem tudtam, mert ajkai már az enyémeken voltak. Lágy csók volt, amiben teljesen elvesztem és csak azt érzékeltem, hogy valamerre tartunk. Amint elértük az úti célunk Niall kivált a csókból, majd a szekrényéhez ment. Kivett onnan mindkettőnknek ruhát, majd átöltöztünk. Én egy ideig nem öltöztem fel, ahogy Ő sem, csak bámultuk egymást, végül lassan, de felöltöztünk és egymással szembe kötöttünk ki az ágyon.

-Szép álmokat Niall-mondtam, majd egy csókot nyomtam ajkaira, miközben Ő a derekam köré fonta karjait.

-Neked is.-homlokát az enyémnek döntötte, kezeim pedig mellkasára helyeztem. Nem igazán tudtam aludni, mert csak a kezem alatt emelkedő mellkasára tudtam, gondolni, de tudtam, hogy Ő már alszik egyenletes szuszogásából, majd egy kis idő után minden kiesett.

8. Fejezet

Hát talán kissé perverz lett, és gyorsan történnek a dolgok, de azért remélem nem lett olyan rossz. Jó olvasást mindenkinek és köszönöm a kommenteket, sokat jelentenek nekem *-*

Niall

Haza érve a boltból, gyorsan kipakoltam, elraktam mindent a helyére, majd összedobtam magamnak egy adag müzlit, tejjel. Ahhoz képest, hogy mennyire éhes voltam, most nem tudtam rendesen enni, mert görcsölt a gyomrom. Izgultam, hogy mi lesz az este, vagy, hogy fog végződni, de az biztos, hogy olyan leszek, mint valami kisgyerek, aki kapott egy új játékot és azt sem tudja, hogy mit kezdjen majd vele. Nem szoktam zavarba jönni és nem tudni, hogy mit miért teszek, de Liam mellett valahogy mindig ez jön ki belőlem, de ha csak estére gondolok, már vigyorgok. Ha csak belegondolok abba, hogy filmezni fogunk megint a kanapén és én bármikor hozzábújhatok, megölelhetem, megcsókolhatom, már forrni kezd a vérem. Huh ez durva, ilyen sem volt még velem. Amint végeztem az evéssel elmosogattam, majd berobogtam a fürdő szobába. A ruháimat hanyagul ledobáltam a földre, majd beálltam a zuhanyzóba és hagytam, hogy a meleg víz, végig csurogjon testemen, majd teljesen eláztassa a hajamat, és minden egyes részét a testemnek. Lassan megmostam a hajamat, majd leöblítettem és a többi testrészemmel is. Semmi nem siettem el, hiszen időm volt és nem akartam, hogy bármiben is hibát lehessen találni rajtam. Amint kész lettem elzártam a vizet, és törölközőt tekertem a derekam köré, majd bevonultam a szobámba. Sokáig gondolkoztam, hogy mit vegyek fel, végül úgy döntöttem, nem viszem túlzásba, semmit sem fogok túlzásba vinni, így felvettem egy trikót, és egy farmert. Anyu mindig rám szól, ha otthon ilyet hordok, mert szerinte nagyon nem kényelmes, pedig én ebben szeretek a legjobban lenni. Lementem a konyhába és megint korgott a gyomrom. Ennyi ideig készülődtem volna? Ekkor esett le, hogy nem, csak keveset ettem és azt is későn, így arra gondoltam, hogy enni fogok, mikor csöngettek. Az órámra néztem és már 7 óra volt. De az lehetetlen, hiszen....oh mégsem az, mert 5 fele végeztem a vásárlással, szóval érthető. Elindultam az ajtó felé, de megtorpantam mielőtt kinyithattam volna. A hajam még mindig csurom víz volt, a gyomrom is korgott, így nem voltam a legszebb látvány, de most már mindegy. Nem mondhatom Liam-nek, hogy menjen el, bár nem is akarom, hogy elmenjen. Rávettem magamat arra, hogy kinyissam az ajtót és rámosolyogtam a srácra a küszöbömön.

-Szia, gyere be!-elálltam az ajtóból, hogy be tudjon jönni, mikor ez megtörtént Liam felém fordult és megcsókolt, míg én becsuktam a lábammal az ajtót.

-Szia.-ennyit nyögött ki, még mindig az ajkaimnál. Megsimogattam az arcát, majd megindultam a konyha felé, de előtte megfogtam a kezét és magammal húztam. Besétáltunk a konyhába és Liam leült a pultra, míg én kerestem valamit, amit ehetnék.

-Segítsek?

-Nem tudsz, hacsak nem tanultál meg főzni.-sóhajtottam egyet, mert én nem igazán tudtam főzni. Illetve egy-két dolgot tudtam csinálni, de nem nagyon voltam oda a főzésért. Abban mindig is anyu volt az ász.

Liam

Nem voltam benne biztos, hogy jó leszek, úgy, ahogy felöltöztem, mert túl lazának gondoltam, de amikor láttam Niall, hogy van felöltözve, már nem gondoltam így. Akármilyen lazán is öltözött, nagyon szexi volt. El sem hiszem, hogy ezt gondoltam róla, még akkor is, ha tényleg az volt. Nem tudom mi ütött belém, mikor csak úgy simán lesmároltam minden köszönés, figyelmeztetés nélkül, de már annyira vágytam rá, hogy az már hihetetlen volt. Mikor elindult a konyhába követni akartam, de megelőzött, megfogta a kezem és magával húzott, majd a kicsinek nem mondható helységben leültem a pultra.

-Nem tanultam meg főzni, de tudod rendelhetünk is.-erre felcsillant a szeme és a hűtőhöz rohant, majd egy papírlappal a kezében és az otthoni telefonnal bevonult a nappaliba. Percekig ücsörögtem a pulton, Niall-re várva, de amikor nem jött vissza akartam menni a szobába, de Ő ekkor megjelent a konyhába és a pulthoz szögezett azzal, hogy odajött hozzám. Két lábam közé helyezkedett és ajkaimra tapadt. Nem volt heves, sem akaratos, inkább puha és lágy volt. Kezem megemeltem és arcára helyeztem, majd lassan levezettem a nyakára, majd mellkasára. Nem tudom miatt csináltam, de kezem felcsúsztattam tarkójához és közelebb húzva magamhoz, mélyítettem, a csókon. Jó érzés volt érezni, ahogy nyelve az enyémmel harcol, majd csak simogatta az enyémet. Niall elvált ajkaimtól, végig csókolta állam vonalát, majd egyre lejjebb haladt és csak a nyakamnál állt meg. Kezem a hátára csúszott és egy halk nyögés hagyta el ajkaimat, mikor megtalálta nyakam legérzékenyebb részét és szívni kezdte. Egy kicsit ellöktem magamtól, mikor úgy éreztem, hogy ennek nyoma fog maradni és le is másztam a pultról, majd elindultam a nappali felé.

-Hova mész?-Niall csak értetlenül állt ott ahol az előbb hagytam. Ajkaimon még mindig csókja égett, és a nyakam is kissé fájt, de ez olyan jóféle fájdalom volt.

-Gyere utánam és megtudod.-nem tudom honnan jött ez, az önbizalom, de nem is érdekelt, ki akartam használni. Besétáltam a nappaliba és, amint beért Nial felé fordultam és megcsókoltam, követelőzőbben, mint ahogy azt Ő tette korábban. Kezem derekára vezettem, majd trikója alá csúszott a kezem és úgy simogattam a hátát. Niall-nek sem kellett több, keze felfedező útra indult a testemen, majd megragadta a pólómat és lehúzta rólam a fejem felett. Nem gondolkoztam, mert nem akartam, csak élvezni akartam a pillanatot, ezért is döntöttem úgy, hogy Niall felsője felesleges, így levettem róla. Ajkai megint megtalálták az enyémeket és a kanapé felé tolt, mikor megcsörrent a csengő, eleinte nem foglalkoztunk vele, aztán egy elég türelmetlen kopogást is hallottunk, majd Niall gyomrának korgását.

-Menj hozd be a kaját és egyél, mielőtt éhen halsz.-mondtam nevetve, majd mosolyogva el is indult az ajtó felé, de a felsőjét nem vette fel. Nem sokkal később meg is jelent egy nagy dobozzal a kezében, amiben pizza volt. Ki gondolta volna...