10. Fejezet

Na itt az első közös fejezetünk :D Mostantól úgy van, hogy Reni írja Liam-et én, pedig Niall-t. Ennél többet nem szeretnék hozzáfűzni, csak, hogy mindenkinek jó olvasást:)

Liam
Álmomból vakító fénysugarak keltettek fel. Pedig olyan jót álmodtam. Lehet, hogy nem a legszokványosabbak közé tartozik álmom de a gondolat, hogy Niall-el lévő kapcsolatunk publikus lehetne és senki nem ítélne el minket számomra mindennél többet jelentene. A közös otthonunkban lévő kanapén feküdtünk és hát khhhhm elmerültünk egymás szeretésébe. Már a gondolattól, hogy közelebbi testi kapcsolatba kerülhetnék vele végigfutott a hideg a hátamon és még a tipikus tüsszögés is kitört belőlem. Ha bárki kérdezné, igen mindig tüsszentek ha kiráz a hideg valami különös berögzülés nálam. Hangomra a mellettem fekvő Niall szempilláit kezdte rebegtetni amitől apró mosoly költözött ajkaimra. Annyira aranyos amikor alszik. Kezeimmel néhányszor végigsimítottam hátán majd megfogtam a pokrócot és ráterítettem. Ruháimat megkerestem a földön gyorsan belebújtam majd a mai nap várhatóan utoljára megcsókoltam Niallt. Előre féltem kitenni a lakásból a lábam hisz anyám nem tudta, hogy estére is kimaradok. Az utcán lévő kis távolságot próbáltam még lassabban megtenni mint általában de hát annak is van hátránya ha az ember a szomszédból szeretne hazamenni. Az útról megnéztem a konyha ablakát és hát mit vártam? Anyám természetesen már várt rám karba tett kézzel. Enyhén szólva elvetemült nézése volt, már előre féltem mégis mi fog bekövetkezni. Befordultam az ajtóhoz vezető feljáróhoz és gondoltam jobb túlesni mindenen benyitottam az előszobába. Cipőimet pedánsan elrendeztem nehogy emiatt is hisztizzen majd bementem a konyhába.
-Szia anyu!Megérkeztem.
-Még jó hogy egyáltalán hazatoltad a képedet kisfiam. Mégis hol jártál az éjszaka? Tudod, hogy egész éjjel izgultam és téged vártalak? A telefonnal a kezemben aludtam el hátha hív a rendőrség mert valami bajod esett. mégis mit gondoltál? Attól még, hogy 18 vagy nem kell elveszteni az agyadat!
-Anya te beteg vagy! Ennél kifejezőbb gondolatom nincs a helyzetedre! Mi az, hogy 18 évesen be kell jelentenem, hogy hova megyek és mit csinálok? És mégis komolyan egész éjjel fent voltál és engem vártál? Mi vagy te valami vámpír vagy még is miért?
-Kisfiam nem bírom ezt a stílust amit mostanában átvettél ettől a hogy is hívják Nila vagy Niall nevű gyerektől de tudd én ezt nem tűröm meg itt a házamban. Most rögtön menj fel a szobádba és gondolkozz el, hogy mit csináltál. 
Fent a szobámban megfogtam a kulcsot és azzal a lendülettel bezártam a szobám ajtaját. Ledőltem az ágyra és azt hiszem elaludtam mert kopogásra ébredtem az ablakom irányából.

Niall
Reggel arra keltem, hogy melegem van. Nem tudom, hogy ez amiatt volt-e, mert hét ágra sütött a nap, vagy azért, mert pokróc volt rám terítve. Sóhajtottam egyet, de még nem akartam felkelni, viszont mikor elnyúltam az ágyon Liam-et keresve, nem találtam. Egyből kinyílt a szemem és felültem az ágyban. Mikor körbenéztem nem láttam sehol a ruháit, így gondoltam, hogy hazament, de azért rosszul esett, hogy el sem köszönt tőlem. Mikor elővettem a telefonom, hogy megnézzem mennyi az idő, a hasam megkordult ami annyit jelentett, hogy a reggeli ideje van itt, így nem is néztem az órára a telefonomon, csak lementem a konyhába. Egy valami volt, amit meg tudtam csinálni magamnak reggelire, az is a rántotta volt. Elővettem egy tálat és beleütöttem négy tojást, majd felvertem és megsóztam végül a serpenyőbe öntöttem, amit pár perccel ezelőtt felraktam a gázra. Hamar kész lett és szerencsére nem égettem oda, pedig "jó" szokásom odaégetni mindent. Leültem a kanapéra, megenni a reggelim, és valami filmet is néztem közben, de meguntam és a felénél írtam inkább egy üzenetet Liam-re, de Ő nem válaszolt még percekkel később sem. Még vártam tíz percet, majd úgy döntöttem, hogy átmegyek hozzá, mert nem írt és féltem tőle, hogy valami baja van. Gyorsan tettem meg azt a pár lépést a háza felé, de még így is lassan értem oda, vagyis olyan érzésem volt. Kopogtam az ajtón, de senki nem nyitotta ki, de majd mikor már csöngettem Liam anyját láttam meg, aki nem volt épp jókedvében.
-Mit akarsz?-ennél szebben sem kérdezhette volna.
-Szeretnék beszélni Liam-el.
-Nem, Te nem beszélhetsz vele! Csak a rosszba viszed bele és ma miattad úgy beszélt velem, mint egy kutyával és még éjszakára is kimaradt! A legjobb lenne, ha távol tartanád magad tőle és soha többet nem próbálnád meg megrontani, mert ennek csak rossz vége lehet, a Te részedről!-ezzel becsapta az orrom előtt az ajtót, még válaszolni sem volt időm. Legszívesebben, kivertem volna a balhét. Hogy képzeli, hogy ilyen hangnemben beszél velem?! Nem az anyám, hogy megmondja mit tegyek, és megtiltson dolgokat. Ha én Liam-el akarok lenni akkor vele is leszek! És én vele akarok lenni minden pillanatban, érezni testét közel az enyémhez, ajkait az enyémeken. Nem szükségem van rá és tudom, hogy még nincs semmi, olyan komoly köztünk, de én már most fel akarom vállalni ezt. Nem érdekel, hogy az emberek elítélnek miatta vagy sem. Gondoltam egyet és elindultam Liam ablaka felé, mert tudtam, hogy van ott egy nagy fa és ha sikerül rá felmásznom, talán beszélni is tudok vele. Először nem sikerült felmászni, de a harmadik próbálkozásnál, sikerült megfognom egy ágat és annak segítségével felhúzni magamat. Kopogni kezdtem az ablakán és egyre hangosabban csináltam, mikor egyszer csak kinyílt az ablak és beestem rajta. Nevetni akartam, de rájöttem, hogy nem tehetem, mivel az anyja is itthon van és ha egy kukkot is meghal, akkor nekem lőttek.
-Szia! Hiányoztál!-lépek oda hozzá és csókolom meg, közben kezem derekára vezetem.-Nem voltál mellettem mikor felkeltem.-mondtam szomorú fejet vágva és nyakába bújtattam a fejemet.