9. Fejezet

Nem lett a legjobb és hosszú sem lett. Bocsánat, de eléggé fárasztó volt a mai nap és holnap még német témazárót is írok nulladikban. A következő sokkal jobb lesz, jó olvasást:)

Niall

Vacsorázás közben bekapcsoltunk valami filmet és mindketten néma csöndben ültünk és tömtük a fejünkbe a pizzát. Igazándiból nem tudtam mit mondani. Liam teljesen beindított, nem gondoltam, hogy ennyire eljutunk ma, de nem bántam, mert nagyon élveztem. Még mindig félmeztelenek voltunk, de engem nem zavart, hogy így vagyunk, sőt tetszett a látvány amit nyújtott, ahogy ereszkedik és emelkedik a mellkasa.

-Mi olyan érdekes?-kérdezte Liam mosolyogva, miközben én még mindig őt néztem. Eleinte válaszolni sem tudtam, majd mikor megtaláltam a hangom rájöttem, hogy még mindig tele a szám, mert annyira elvoltam foglalva Liam-el, hogy elfelejtettem rágni és nyelni. Mikor sikeresen megküzdöttem a falattal, nyeltem egy nagyot, majd leemeltem tekintetem mellkasáról és szemeibe néztem.

-Semmi, csak elbambultam.-jobb nem jutott eszembe, hisz mégsem mondhatom neki, hogy Ő olyan nagyon érdekes, és még enni is elfelejtettem....vagy mégis?! Á nem ezt a vallomást meghagyom későbbre, amikor talán biztosabb lábakon állunk.

-Annyira elbambultál, hogy elfelejtettél nyelni?-itt már nevetett én, pedig elvörösödtem, de szerencsére nem volt olyan erős a fény, hogy el feltűnjön neki, vagyis remélem. Ha meg észrevette, már nem tudok mit tenni.

-Miért, ha te elbambulsz eszel tovább?-nem tudtam jobbat mondani, de úgy tűnik elgondolkoztattam vele, mert nem válaszolt egy ideig. Én addig megettem a maradék pizzámat, majd lecsuktam a dobozt, mert ügyesen kiürítettük.

-Igazad van. Ha elbambulok nem szoktam tovább enni, mert evés közben lehetetlen elbambulni. Erre is csak te vagy képes.-kedvesen mondta, így nem vettem sértésnek és még egy puha csókot is kaptam, mire megint elvörösödtem. Jó ég, mi van velem?! Mikor felálltam, hogy kivigyem az üres pizzás dobozt, Liam átkarolta a derekamat és visszahúzott maga mellé. Én a fenekemre huppantam, a doboz, pedig leesett az asztalra és leverte a távirányítót. Mindketten nevetni kezdtünk, majd elcsendesültünk és néztük a filmet, amit eddig is néztünk, bár fogalmam sincs, hogy miről szól, ami kissé gáz, hiszen már vagy háromnegyed órája néztünk. Egyszer csak minden elsötétült, és csak a szemhéjamat láttam belülről, majd teljes képszakadás.

Liam

Arra keltem, hogy az a valami aminek neki dőltem, hogy támaszt nyújtson nekem míg alszom, leesik a kanapéról és én borulok vele. Mire feleszméltem, már a földön is voltam, Niall mellkasán, aki felnyögött, mikor a hasába könyököltem, de mikor teljesen észhez tért nevetni kezdett.

-Ezt, hogy sikerült összehoznunk?-egy ideig gondolkoztam és a homlokom ráncoltam, de aztán nem bírtam tovább és belőlem is kitört a nevetés.

-Erre is csak mi vagyunk képesek.-ezen már egyszerre nevettünk, majd lassan lemásztam a szőke írről és felálltunk mindketten. Niall kikapcsolta a tévét és elindult a szobája felé, magával húzva engem is, ami tök jó lenne, ha anyu tudná, hogy ma már nem megyek haza. Niall látta, hogy hezitálok, ezért megállt velem a folyosón, majd felém fordult.

-Anyud tudja, hogy itt vagy?-bólintottam. Tudta, hogy itt vagyok, de azt nem, hogy meddig is leszek itt. Persze mondtam neki, hogy ne várjon meg, mert lehet későn jövök, de arról szó sem volt, hogy haza sem megyek. -Na nem lesz baj, ha egy éjszakát nem vagy otthon. Majd reggel korán kelünk és haza osonsz. Jó?-semmi kedvem nem volt még haza menni, mert akkor kérdezősködne anyu, így persze belementem ebbe az egész hazaosonós dologba. Már megint csak a bajba kever.

-Oké, de ha lebukok rád fogom.-csak viccnek szántam, nem fognám rá, a barátom, sőt több is, de ezt ha lehet még nem mondom meg anyámnak. Szerintem kiverné nála a biztosítékot.

-Csak nyugodtan, így sem kedvel, legalább nem rád fog haragudni.-válaszolni akartam, de nem tudtam, mert ajkai már az enyémeken voltak. Lágy csók volt, amiben teljesen elvesztem és csak azt érzékeltem, hogy valamerre tartunk. Amint elértük az úti célunk Niall kivált a csókból, majd a szekrényéhez ment. Kivett onnan mindkettőnknek ruhát, majd átöltöztünk. Én egy ideig nem öltöztem fel, ahogy Ő sem, csak bámultuk egymást, végül lassan, de felöltöztünk és egymással szembe kötöttünk ki az ágyon.

-Szép álmokat Niall-mondtam, majd egy csókot nyomtam ajkaira, miközben Ő a derekam köré fonta karjait.

-Neked is.-homlokát az enyémnek döntötte, kezeim pedig mellkasára helyeztem. Nem igazán tudtam aludni, mert csak a kezem alatt emelkedő mellkasára tudtam, gondolni, de tudtam, hogy Ő már alszik egyenletes szuszogásából, majd egy kis idő után minden kiesett.