15.Fejezet

Itt is volnánk az új fejezettel! Van egy dolog amit viszont NAGYON meg szeretnénk köszönni, ami nem más, mint az a 2706 oldalmegjelenités és 10 feliratkozó amit tőletek kaptunk!! *öleléés* Tényleg nagyon köszönjük és reméljük a folytatás is el fogja nyerni a tetszéseteket! *-*

Niall

Eléggé siettem haza a suliból, tudni akartam, hogy mi van most akkor velem és Liamel. Nem akarom elveszteni, persze tudom, hogy nem olyan egyszerű ezt felvállalni, de engem nem érdekel mások véleménye. Amint beléptem a házba meghallottam a mobilom csörgését. Basszus itthon hagytam. Berohantam a nappaliba, hogy felvegyem és még épp időben voltam.
-Szia anyu!-szóltam bele gyorsan, mert az Ő nevét írta ki.
-Szia kicsim. Sajnálom, hogy eddig nem mentünk még haza, de volt egy kis kavar. Még napokig nem tudunk haza menni, szóval örülnék neki, hogyha áthívnád egyik barátodat, hogy ne legyél egyedül.-basszus el is felejtettem, hogy anyáméknak ma kéne hazajönniük annyira lefoglalt Liam.
-Jó rendben van anyu. De tudok magamra vigyázni, viszont, hogy neked jobb legyen áthívok valakit.-nem mondtam el neki, hogy Liam már jó régóta itt van, mert a végén rájönne, hogy miről is van szó. Persze Ő elfogadó, szóval el fogom neki mondani, de csak idővel és mikor már itthon lesz. Még körülbelül két percet, ha beszélgettünk, mert nyílt az ajtó, így gyorsba elköszöntem anyutól és leraktam. Amikor Liamet pillantottam meg a nappali bejáratánál kissé mérges lettem. Mondjuk egész nap volt egy kis kavar a fejemben, amit próbáltam nem kimutatni, de a toll dobálás szerintem nem tartozik ebbe a körbe.
Eleinte nem szóltam hozzá Liamhez, kerültem egész délután a lakásban, mert össze kellett szednem magamban is a gondolatokat. Nagyon sok mindent akartam megbeszélni vele és azt hiszem, ezt csak lenyugodva tehetem. De amikor megláttam a konyhában, már nem bírtam tovább, hogy húzzam az időt, ki kellett magamból adnom a dolgokat.
-Mi a bajod ma velem Liam? A suliban hozzám se szólsz, kerülsz és még azt sem reagáltad le, hogy megdobtalak. Mit tegyek, hogy észre vegyél?!-nem akartam kiabálni vagy ilyenek, de kicsit hangosabb voltam, mint, ahogy szoktam beszélni. Egyre közelebb léptem hozzá és a legszebb, hogy csókjait akartam, pedig haragszom rá. Nem, nem akarhatom megcsókolni, nem akarom érezni erős karjait körülöttem, nem akarom puha ajkait. Most nem szabad, pedig nagyon akarom. Kicsit megrázom a fejemet, hogy kiverjem ezeket a gondolatokat.

Liam

Igazából fogalmam sincs hogyan tálaljam ezt az egészet Niall-nek, hisz ha bármi rosszat mondok nem csak kirak a lakásból, de megint nem fog szóba állni velem egy évig és én azt már végképp nem bírnám ki. Pedig valamit gyorsan ki kell találnom amíg beszél. Liam gondolkozz! Bár a délután folyamán még mindig nem kellett különösképp foglalkoznom vele az ideg evett belülről, hisz egy idő után kíváncsibb lesz. Aztán amikor kiment a konyhába megragadtam az alkalmat és bezártam őt oda. A fürdőszobába rohantam megnyitottam a csapot odairányítottam a kádhoz és eltekertem valami kellemesebb hőmérséklethez. Annyira örülnék ha beválna az amit szeretnék és semmi/senki nem zavarna meg. Az egyik polcon vázában voltak rózsák szóval egyszerűen megfogtam egynek a fejét és a szirmokat a vízbe öntöttem. Majd lerohantam Nialler-hez kiengedtem a konyhából, befogtam a szemét és egy valamit súgtam neki.
-Tudom, hogy megbízol bennem, szóval most se legyen másképp.-majd, hogy tényleg elengedje kissé magát beleharaptam egy kisebbet a fülcimpájába és vezettem tovább. Fent a fürdő előtt már ő is rájött mit szeretnék, így elkezdett vetkőzni és bokszerestül beült a kádba.Hát jó végül is haragszik rám. Pillanatokkal később én is bent teremtem mellette a kádban és neki kezdtem a mondanivalómnak.
-Niall!Tudom, hogy iszonyat köcsög módjára viselkedtem veled a suliban és, hogy mindez nem kellett volna de egyet érts meg. Ha Louis-nak akkor ott abban a pillanatban kitálaltam volna nem éljük túl. Iszonyatosan rossz passzban volt és nem akartam még ezzel egy leterhelni. Meg amúgy sem tudom, hogy vezessem fel előtte. Szerintem a legjobb ötlet az lenne ha egyszerűen áthívnánk valamelyik nap és Ketten oldanánk meg ezt, hisz mindkettőnkre tartozik ez a dolog. Arra meg, hogy miként fog reagálni nem tudok előre válaszolni hisz nem látok a fejébe. Tudom,valamit tudnom kéne legalábbis sejtenem hisz az én barátom, de kiszámithatatlan személyiség és fogalmam sincs, mit fog szólni a helyzetünkhöz. Lehet, hogy teljes mell szélességgel mellénk áll, de ne bízzuk el magunkat.Úgyhogy ha nem bánod holnapi napra át is hívtam.-lehet, hogy ezt az utolsó mondatot kissé fel kellett volna vezetnem neki, de túlkell esni rajta. Niall arcán enyhe rémület ült ki de aztán kissé megenyhült mikor végigsimítottam lábain és egy enyhe csókot nyomtam puha ajkaira.Kezemmel kissé elkalandoztam,de szerintem a többit tartogassuk holnapra hátha lesz valamit ünnepelni. Egyenlőre élvezzük a vizet és egymást a holnapot meg várjuk ki türelemmel.