6. Fejezet

Nincs sok hozzáfűznivalóm. Minden kommentelőnek ajánlom ezt a részt. Ha csak ez a pár ember nem írna, már lehet én sem írnék ide. Nem a legjobb és leghosszabb rész, de azért jó olvasást.:)

Liam

Egy pillanatig azt se tudtam mit tegyek, csak hagytam, hogy ajkai az enyémeket súrolják, majd mikor éreztem, hogy kezd visszahúzódni viszonoztam a csókját. Meglepetten húzódott vissza és nagyokat pislogott, ahogy én is. Hogy képzeltem ezt? Ez nem én vagyok! Én nem akarok semmit sem tőle, ilyen módon, sosem akartam, még ha néha olyannak is tűntem. Én nem vagyok buzi, bár ezen úgy még sosem gondolkoztam. Nem lehetek buzi, nem is akarok az lenni, még akkor sem, hogyha akartam Niall csókját. Nem, nem akarom azt és semmit sem amit Niall ad, kivéve a barátságát.

-Öööö, mi...mindjárt jövök...-ennyit mondott Niall, majd eltűnt a konyhában. A hajamba túrtam és nem tudtam mit tegyek. Nem tudtam, hogy utána menjek, beszéljek vele, vagy hagyjam főni a saját levében, ahogy én is teszem. Felálltam és járkálni kezdtem a nappaliban, közben ajkamat rágtam, és nem tudtam mit tegyek. Ajkaimon, még mindig Niall csókja égett és a legrosszabb az volt az egészben, hogy nagyon élveztem. Legszívesebben most azonnal berontanék a konyhába és rámásznék Niall-re, de ezt nem tehetem. Vagyis nem akarom, illetve, de nagyon is akarom, de nem tehetem. Az agyam és a szívem háborúzik egymással és nem tudom melyik nyerjen. Talán mindig is több volt nekem Niall, mint barát csak én nem akartam beismerni, de most már mindegy, hiszen visszacsókoltam, aztán Ő elrohant. Vagyis csak kirohant a konyhába. Ekkor győzött a nagy szívem és a konyha felé vettem az irányt. Amint benyitottam láttam, hogy Niall a pultra borulva ül és egész testében rázkódott. Sír? Jézusom, csak azt ne, ezt nem akarom, nem akarom, így látni őt, főleg, hogy miattam van ilyen állapotban.

-Niall mi a baj? Ne sírj kérlek!-a háta mögé sétálva mondtam és nem tudtam mit tegyek, hogy mivel nyugtassam meg. Kezem a hátára helyeztem és lassan fel-le kezdtem mozgatni. Sosem voltam jó a vigasztalásban, nem tudom mit kezdjek most, de még a gondolataimon sem igazodom ki. Jaj Niall miért csinálod ezt?

Niall

Megcsókoltam Liam-et, el sem tudom képzelni miért. Na jó, persze tudom miért tettem, de nem lett volna szabad. Ilyen messze még régen sem mentem, akkor csak folyton rá gondoltam, mindig megérintettem amikor csak tehettem, de nem feltűnően. Most itt vagyok a konyhában, miközben Liam itt van mögöttem és vigasztalni próbál, de azzal, hogy a hátamat simogatja, nem azt éri el. Minél többször simít végig a hátamon, annál inkább meg akarok fordulni, és újra megcsókolni. Nem tehetem ezt meg vele és emiatt is sírok. Megint csak elcseszem a barátságunk és megutál, majd megint elköltözik én, pedig magamba fordulok megint. Ezt nem akarom, nem akarom elveszteni. Gyorsan ki kell találnom valamit, hogy megmagyarázzam, hogy miért csókoltam meg, de nem sok ésszerű dolog jár a fejemben, de azért megemeltem a fejem és felé fordultam, miután letöröltem a könnyeimet.

-Nem sírok és jól vagyok.-próbáltam magam összeszedni, de minden próbálkozásom egy szipogásba fulladt, még ha nagyon is próbálkoztam ellene. Liam két keze közé vette az arcomat, és így csak még nehezebb volt neki hazudnom a csókról. -Sajnálom a csókot. Nem lett volna szabad megtennem. Tegnap túl sokat ittam és még nem jött ki belőlem, csak azért tettem ezt.-hazudtam neki és ez fájt. Lelkileg kikészített engem, hogy hazudok neki, mert ilyet vele még sosem tettem. Neki mindig igazat mondtam és azt is akartam tenni ezentúl, de ez most nem jött össze.

-Niall tudom, hogy nem ittál, azt éreztem volna a csókodon, de nem éreztem egy kis alkoholt sem. Na és most mond el, az igazat. Megbántad, hogy megcsókoltál?-ajj Liam, minek teszel fel ilyen kérdést, ha tudod, hogy a válaszom, úgy is az, hogy egy cseppet sem bántam meg? Lemásztam a székemből és messzebb mentem Liam-től, hogy tisztán tudjak gondolkozni, de ugyanaz lett az eredménye.

-Az igazat? Liam nagyon is élveztem, hogy megcsókolhattalak, főleg azt, hogy visszacsókoltál. Élveztem, nem tehetek róla és nem is sajnálom. Én...-nem tudtam semmi mást mondani, mert Liam befogta a számat ajkaival. Ő csókolt meg engem és nem én őt, teljesen ledermedtem, de képtelen voltam nem viszonozni. Ajkai simogatták az enyémeket, majd mikor elvált tőlem meg sem tudtam nyikkani.

-Én sem bántam meg.-mondta alig hallhatóan, majd megölelt. Sokáig álltunk így, mert én még mindig sokk hatása alatt voltam, de nem érdekelt. Liam megcsókolt és nem bánta meg. Ez még jobban feldobott, mint az, hogy kibékültünk.