7. Fejezet

Elég töltelék rész lett, na, de hát ilyen rész is kell, hiszen nem történhet mindig valami :D Nem is ragozom tovább a szót. Jó olvasást mindenkinek! 

Liam

Már két nap eltelt a szünetből és az igazat megvallva semmit sem csináltam, csak fetrengtem a szobámban, sétálgattam a lakásban, beszélgettem anyumékkal, és persze Niall-el is. Nem találkoztunk a csókunk óta, mert anyu megtudta, hogy megint barátkozni kezdtem vele, így nem engedett ki a házból és csak telefonon tudtam vele beszélni. Mikor indultam kifelé, anyum egyből meg is állított.

-Hova, hova kisfiam?-megforgattam a szemet, de nem fordultam még felé, hogy ezt a mozdulatot ne vegye észre. Kissé megnyálaztam ajkaimat, majd végül megfordultam és édesanyám, kedves tekintetével találtam szembe maga, ami most épp nem volt kedves.

-Csak ki. Sétálni. Tudod, ugye, hogy nem tarthatsz itt életem végéig? Ha akarod, ha nem találkozni fogok Niall-el.-szúrós tekintettel meredt rám, majd mintha feladta volna a harcot velem, sóhajtott és bement a konyhába, aztán onnan kiabált ki nekem.

-Rendben, nem tiltom meg, hogy találkozz vele, mert tudom, hogy annak csak az lesz a vége, hogy a karjaiba üldözlek, és ne mond, hogy nem így lenne, mert én is voltam gyerek. Ha találkozni akarsz vele, legyen, de ne keveredj bajba, és mielőtt utadra engedlek, el kell jönnöd velem vásárolni. Alig van itthon valami...-tudja, hogy vásárolni utálok a legjobban, ezért is akarja, hogy vele menjek. Nincs más választásom, bele kell mennem, különben tényleg eltilt tőle, és én azt nem akarom. Még mindig nehezen fogom fel, hogy megcsókolt, amit aztán én is megtettem. Az egészben a legnehezebb azt felfogni, hogy élveztem, pedig nem vagyok meleg. Egy pasi sem keltett bennem olyan érzéseket, mint Ő és ez nem is fog változni, mert heteró vagyok, és csak Ő érdekel úgy a pasik közül, mint ahogy egy lánynak kellene. Gondolat menetemből, anyu rántott ki, amikor a kezembe nyomta a dzsekimet, és kitessékelt az ajtón. Fogalmam sem volt, hogy minek a dzseki, hiszen nem volt olyan hideg, de mindegy ráhagytam. Felvettem, majd beszálltunk a kocsiba és elhajtott a legközelebbi boltba. Több órás unalmas kocsi tologatás elé néztem, amikor megláttam egy szőke, mélykék szemű srácot mosolyogva közelíteni felém.

Niall

Úgy döntöttem elmegyek vásárolni, mivel tudom, hogy Liam szobafogságon van, és nem akartam egyedül unatkozni. Nem tartozik a kedvenc dolgaim közé a vásárlás, de már megettem a hűtő tartalmát és korgott a gyomrom. Muszáj voltam elmenni vásárolni, de semmi kedvem nem volt, mert tudtam, hogy csak tiszta unalom lesz az egész, de ekkor ismerős arcot pillantottam meg. Egyből egy hatalmas mosoly terült szét arcomon és megindultam felé. Mikor láttam a mosolyát, csak még boldogabb lettem és mikor beértem, egy apró csókot nyomtam ajkaira. Tudtam, hogy sokan vannak körülöttünk és anyukája is megláthatja, így nem is időztem el sokáig ajkain, még ha nagyon is akartam.

-Ennyi volt a szobafogság?-mosolyogtam, mert az előbbi mozdulatom közben nem tolt el, ami kifejezetten tetszett.

-Igen. Anyu feloldotta azzal a feltétellel, hogy eljövök vele vásárolni.-elhúzta a száját, amin nevetni kezdtem. Nem sokszor látni Őt ilyen kedvetlennek, bármi miatt is, de be kell vallanom, hogy én ennek kifejezetten örülök.

-Értem. Mi lenne, ha szórakoznánk egy kicsit, míg anyukád bevásárol?

-Hogy érted, hogy szórakozzunk?-kérdő tekintetét látva, megint nevetni kezdtem, Ő erre csak felvonta a szemöldökét. Nem is tudom, mi volt ennyire vicces, de valahogy nem bírtam ki nevetés nélkül.

-Gyere meglátod.-mondtam és húzni kezdtem a sorok között. Mint valami jó kiskutya követett és nem szólt semmit, nem kérdezett, csak hagyta, hogy megint bajba sodorjam. Bár Ő még nem tudja, hogy ebből nagy baj is lehet, főleg, ha kárt teszünk valamiben. Megfogtam egy narancsot a szépen felállított konzerv dobozok felé gurítottam, de elvétettem és egy nő lábába ütközött, aki csak fintorgott egyet, valamit motyogott is az orra alatt, majd arrébb állt.

-Na, menj odébb, ezt nem így kell.-mondta Liam, majd odébb lökött és egy másik naranccsal Ő is megpróbálkozott. Sikerrel is járt és a dobozok, csak csörömpölve borultak és gurultak mindenfele. Összenéztünk, majd rohanni kezdtünk, mikor megjelent egy-két alkalmazott, hogy megnézze mi ez a nagy zaj. Röhögve dülöngéltünk jobbra-balra, majd egyszer csak felborult Liam, mikor neki akart dőlni valaminek, de az felborult, és magával húzott engem is. Ő a hátára érkezett én, pedig a mellkasára estem. Egy ideig csak nevettünk mindketten, majd nagy barna szemeibe pillantottam és olyan filmbeillő pillanat volt. Én elvesztem szemeiben és megakartam csókolni. Mikor már csak pár centi választott el ajkaitól, megláttam két lábat Liam feje mögött.

-Nem megmondtam, hogy ne keveredj bajba.-ekkor felálltunk mindketten a földről és anyukája, csak most vett észre engem, vagyis most jött rá, hogy én vagyok. -Oh szia Niall...így már mindent értek...-ezzel elfordult és otthagyott minket. Liam felé fordultam aki lehajtott fejjel állt és a földet bámulta.

-Bocsi, hogy bajba sodortalak. Nem kellett volna.

-Nem baj, élveztem.-mondta és mosolygott mikor megemelte a fejét. Szóval ezért állt így! Azt hittem, szégyelli magát anyja előtt, aki épp most kiabált neki, hogy menjen, mert már a pénztárnál áll. -Este meglátogatlak.-mosolygott, kaptam egy puszit tőle, majd elrohant. Este meglátogat? Ugrálva mentem tovább és nem érdekelt, hogy hülyének néznek vagy sem, hiszen este átjön Liam.