11. Fejezet

Hát nem valami hosszú, de azért reméljük tetszeni fog nektek. Jó olvasást:D

Liam
Niall itt állt velem szemben és mintha napok óta találkoztam volna vele utoljára úgy borultam nyakába és pusziltam bele nyakhajlatába. Illata mint mindig most is totálisan megbabonázott és a rózsaszín ködön keresztül el is felejtkeztem anyámról és az előbbi vitánkról. Egyetlen egy dolog számított most ebben a pillanatban és az is Ő volt. Igazából magamat sem nagyon értem meg sokszor hiszen egy fiúval állok a szobám közepén és épp őt puszilgatom és csókolgatom épp ahol érem de az érzés amit kivált belőlem....kifejthetetlen. Egyszerűen elcsavarta a fejemet és akárki is szeretne tőle elválasztani biztos, hogy csak nagy erőfeszítések árán sikerülne neki. Kezeivel mohón markolta pólóm anyagát majd egy erősebb mozdulattal kibújtatott pólómból. Orrával végig szimatolt rajtam amitől kirázott a hideg majd kezeivel hátamat kezdte karmolászni. Mindig is tetszett ez a fajta kissé "rossz fiús" énje. Ajkaimmal mohón közeledtem felé és mint egy kiéhezett fióka megtámadtam ajkait és forró csatába kezdtünk. Nyelve néhányszor végig simított alsó ajkamon majd bejutást kapott hozzám. nyelveink vad táncot jártak ám ezt a meghitt pillanatot vad kopogás zavarta meg.
-Kisfiam! Most rögtön nyisd ki az ajtód! Beszélni szeretnék veled.
-Öööö oké anya egy pillanat!
-Niall be a szekrényembe most! Ha lebukunk, hogy itt vagy kollégiumba vitet anyám. Siess már!-miután belöktem kissé kupis szekrényembe Niallt behívtam anyám.
-Mégis mi olyan fontos, hogy miután leordítottad a fejem képes agy feljönni hozzám? Tudod már nem nagyon hatnak meg a magyarázataid. Állandóan csak az én életemmel vagy elfoglalva nem is csodálom,hogy apám ilyen korán meghalt. Minden bajnak csak te vagy az okozója nem vetted még észre..- ám mondatomat nem tudtam befejezni mert egy erőteljes jobb oldalról jövő ütés ledöntött a lábamról és elterültem a földön. Utolsó emlékem egy erőteljes ajtócsapódás és a kulcs zörgése a zárba. fantasztikus szóval be vagyok zárva ebbe a kis szűk lyukba. Pár perc elteltével szédülésem elmúlt így kitudtam nyitni szemeim. Fejem Niall ölében volt és valamit beszélt hozzám. Nem teljesen a legelejétől hallottam de azok a szavak amik eljutottak tudatomig szívemig hatoltak.
-"Ölemben alszol, csukva a szemed, nem számít semmi, csak kezemben a kezed. Te nem látod, de szemeim őrzik álmod, te nem sejted, de nekem TE jelented a világot! Szeretlek!"

Niall
Jó volt érezni Liam ajkait a nyakamon, ahogy lassan csókolgat, én meg csak csukott szemmel és nyitott szájjal élveztem, hagytam kiengedni a sóhajokat ajkaimon. Nem tudtam volna elképzelni, hogy egyszer idáig is eljutunk, hiszen régen már az is elképzelhetetlen volt, hogyha megcsókolnám visszacsókolna-e, de most itt vagyunk szobája közepén és én a pólóját markolászom. Meg akarom tőle szabadítani, de annyira jó érzés amit velem tesz, hogy képtelen vagyok, akár csak egy mozdulatot is tenni. Végül úgy döntöttem, hogy jobban akarom érezni félmeztelen testét kezem alatt, mint ajkait a nyakamon, még ha isteni érzés is. Egy erősebb mozdulatot tettem, mint az eddigiek és megszabadítottam pólójától Liam-et. Nem tudtam meddig akarok elmenni, de ez abban a pillanatban nem is érdekelt, csak érezni akartam. Orromat végig húztam vállán, majd átvezettem a nyakára és állánál álltam csak meg. Magamba szippantottam Liam férfias illatát és nem is tudom miért, de hátát kezdtem karmolni. Szerettem, hogy mellette nem kell magam megjátszani jó vagyok olyannak amilyen vagyok, de ezt nem tudtam tovább gondolni, mert Liam ajkai már az enyémeken is voltak. Mohón kaptam ajkai után és nyelvemmel végig simítottam az alsó ajkán. Mikor nem engedte meg a bejutást újra próbálkoztam és még párszor eljátszottam ezt, mire beengedett. Mikor nyelveink találkoztak, belenyögtem a csókba, mert nagyon is élveztem, bár nem sokáig tehettem ezt, mert ideges kopogást hallottunk. Mikor meghallottuk édesanyja hangját, ideges és ijedt lettem egyszerre. Ha meglát itt talán soha többet nem látom Liam-et, amit nem akarok, de az agyamra ment azzal, hogy pont egy ilyen pillanatot ront el. Hagytam magam belökdösni a szekrénybe, majd leültem ott a földre. Minden tiszta kupi volt, de ezzel nem tudtam foglalkozni, mert hallom a vitájukat. Mikor hallottam, hogy apja meghalt kissé meglepődtem, hiszen én erről nem tudtam egy szót sem. Bár nem láttam itt azóta, hogy ideköltöztünk anyuékkal, de azt hittem, csak üzleti úton van, de így már értem. Mikor láttam, hogy az anyja megpofozza legszívesebben kimentem volna kiabálni vele, vagy inkább felpofozni, de tudtam, hogy ezt nem szabad. 1, Liam megharagudna rám 2, eltávolítani az anyja a közelemből őt, mivel ez egyenlő lenne egy lebukással. Amikor hallottam, hogy az ajtó csukódik, majd a zár jellegzetes kattanását is hallottam ami azt jelezte, hogy be vagyunk ide zárva, kimentem Liam-hez és az ölembe vettem a fejét. Elkezdtem Liam-hez beszélni, de úgy vettem, észre, hogy nem nagyon figyel, így folytattam, de a végére mégis rám figyelt.
-Szeretlek Liam.-mondtam el még egyszer az utolsó szót, hiszen tudatni akartam vele, hogyan is érzek, akkor is hogyha Ő nem viszonozza. Az ölembe vettem és befektettem az ágyába, majd mellé feküdtem és néztem tökéletes profilját.
-Jól vagy?-tudom, hogy hülye kérdés volt ebben a pillanatban, de muszáj volt feltennem, mert hallani akartam tőle.

10. Fejezet

Na itt az első közös fejezetünk :D Mostantól úgy van, hogy Reni írja Liam-et én, pedig Niall-t. Ennél többet nem szeretnék hozzáfűzni, csak, hogy mindenkinek jó olvasást:)

Liam
Álmomból vakító fénysugarak keltettek fel. Pedig olyan jót álmodtam. Lehet, hogy nem a legszokványosabbak közé tartozik álmom de a gondolat, hogy Niall-el lévő kapcsolatunk publikus lehetne és senki nem ítélne el minket számomra mindennél többet jelentene. A közös otthonunkban lévő kanapén feküdtünk és hát khhhhm elmerültünk egymás szeretésébe. Már a gondolattól, hogy közelebbi testi kapcsolatba kerülhetnék vele végigfutott a hideg a hátamon és még a tipikus tüsszögés is kitört belőlem. Ha bárki kérdezné, igen mindig tüsszentek ha kiráz a hideg valami különös berögzülés nálam. Hangomra a mellettem fekvő Niall szempilláit kezdte rebegtetni amitől apró mosoly költözött ajkaimra. Annyira aranyos amikor alszik. Kezeimmel néhányszor végigsimítottam hátán majd megfogtam a pokrócot és ráterítettem. Ruháimat megkerestem a földön gyorsan belebújtam majd a mai nap várhatóan utoljára megcsókoltam Niallt. Előre féltem kitenni a lakásból a lábam hisz anyám nem tudta, hogy estére is kimaradok. Az utcán lévő kis távolságot próbáltam még lassabban megtenni mint általában de hát annak is van hátránya ha az ember a szomszédból szeretne hazamenni. Az útról megnéztem a konyha ablakát és hát mit vártam? Anyám természetesen már várt rám karba tett kézzel. Enyhén szólva elvetemült nézése volt, már előre féltem mégis mi fog bekövetkezni. Befordultam az ajtóhoz vezető feljáróhoz és gondoltam jobb túlesni mindenen benyitottam az előszobába. Cipőimet pedánsan elrendeztem nehogy emiatt is hisztizzen majd bementem a konyhába.
-Szia anyu!Megérkeztem.
-Még jó hogy egyáltalán hazatoltad a képedet kisfiam. Mégis hol jártál az éjszaka? Tudod, hogy egész éjjel izgultam és téged vártalak? A telefonnal a kezemben aludtam el hátha hív a rendőrség mert valami bajod esett. mégis mit gondoltál? Attól még, hogy 18 vagy nem kell elveszteni az agyadat!
-Anya te beteg vagy! Ennél kifejezőbb gondolatom nincs a helyzetedre! Mi az, hogy 18 évesen be kell jelentenem, hogy hova megyek és mit csinálok? És mégis komolyan egész éjjel fent voltál és engem vártál? Mi vagy te valami vámpír vagy még is miért?
-Kisfiam nem bírom ezt a stílust amit mostanában átvettél ettől a hogy is hívják Nila vagy Niall nevű gyerektől de tudd én ezt nem tűröm meg itt a házamban. Most rögtön menj fel a szobádba és gondolkozz el, hogy mit csináltál. 
Fent a szobámban megfogtam a kulcsot és azzal a lendülettel bezártam a szobám ajtaját. Ledőltem az ágyra és azt hiszem elaludtam mert kopogásra ébredtem az ablakom irányából.

Niall
Reggel arra keltem, hogy melegem van. Nem tudom, hogy ez amiatt volt-e, mert hét ágra sütött a nap, vagy azért, mert pokróc volt rám terítve. Sóhajtottam egyet, de még nem akartam felkelni, viszont mikor elnyúltam az ágyon Liam-et keresve, nem találtam. Egyből kinyílt a szemem és felültem az ágyban. Mikor körbenéztem nem láttam sehol a ruháit, így gondoltam, hogy hazament, de azért rosszul esett, hogy el sem köszönt tőlem. Mikor elővettem a telefonom, hogy megnézzem mennyi az idő, a hasam megkordult ami annyit jelentett, hogy a reggeli ideje van itt, így nem is néztem az órára a telefonomon, csak lementem a konyhába. Egy valami volt, amit meg tudtam csinálni magamnak reggelire, az is a rántotta volt. Elővettem egy tálat és beleütöttem négy tojást, majd felvertem és megsóztam végül a serpenyőbe öntöttem, amit pár perccel ezelőtt felraktam a gázra. Hamar kész lett és szerencsére nem égettem oda, pedig "jó" szokásom odaégetni mindent. Leültem a kanapéra, megenni a reggelim, és valami filmet is néztem közben, de meguntam és a felénél írtam inkább egy üzenetet Liam-re, de Ő nem válaszolt még percekkel később sem. Még vártam tíz percet, majd úgy döntöttem, hogy átmegyek hozzá, mert nem írt és féltem tőle, hogy valami baja van. Gyorsan tettem meg azt a pár lépést a háza felé, de még így is lassan értem oda, vagyis olyan érzésem volt. Kopogtam az ajtón, de senki nem nyitotta ki, de majd mikor már csöngettem Liam anyját láttam meg, aki nem volt épp jókedvében.
-Mit akarsz?-ennél szebben sem kérdezhette volna.
-Szeretnék beszélni Liam-el.
-Nem, Te nem beszélhetsz vele! Csak a rosszba viszed bele és ma miattad úgy beszélt velem, mint egy kutyával és még éjszakára is kimaradt! A legjobb lenne, ha távol tartanád magad tőle és soha többet nem próbálnád meg megrontani, mert ennek csak rossz vége lehet, a Te részedről!-ezzel becsapta az orrom előtt az ajtót, még válaszolni sem volt időm. Legszívesebben, kivertem volna a balhét. Hogy képzeli, hogy ilyen hangnemben beszél velem?! Nem az anyám, hogy megmondja mit tegyek, és megtiltson dolgokat. Ha én Liam-el akarok lenni akkor vele is leszek! És én vele akarok lenni minden pillanatban, érezni testét közel az enyémhez, ajkait az enyémeken. Nem szükségem van rá és tudom, hogy még nincs semmi, olyan komoly köztünk, de én már most fel akarom vállalni ezt. Nem érdekel, hogy az emberek elítélnek miatta vagy sem. Gondoltam egyet és elindultam Liam ablaka felé, mert tudtam, hogy van ott egy nagy fa és ha sikerül rá felmásznom, talán beszélni is tudok vele. Először nem sikerült felmászni, de a harmadik próbálkozásnál, sikerült megfognom egy ágat és annak segítségével felhúzni magamat. Kopogni kezdtem az ablakán és egyre hangosabban csináltam, mikor egyszer csak kinyílt az ablak és beestem rajta. Nevetni akartam, de rájöttem, hogy nem tehetem, mivel az anyja is itthon van és ha egy kukkot is meghal, akkor nekem lőttek.
-Szia! Hiányoztál!-lépek oda hozzá és csókolom meg, közben kezem derekára vezetem.-Nem voltál mellettem mikor felkeltem.-mondtam szomorú fejet vágva és nyakába bújtattam a fejemet.

Fontos

Sziasztok! Sajnos nem új fejezettel jöttem, hanem egy bejelentéssel! Tudom ez így ijesztően hangzik, de nem kell megijedni. Beszerveztem egyik barátnőmet, hogy velem együtt írja a részeket, mert sajnos kevesebb időm lett és egyedül nem hiszem, hogy kisebb kihagyásokkal tudnám hozni. Így, hogy rendszeres maradjon az oldal, betársul hozzam Reni is. Nem ez lesz az első közös blogom vele, ha gondoljátok nézzetek be ide is:) http://redeemyourdreamscometrue.blogspot.hu/  Remélem tetszeni fog nektek, ahogy Reni ír, mert én nagyon oda vagyok érte:D
U.i: Ha minden igaz a kövi rész este jön és az már közös lesz:)

9. Fejezet

Nem lett a legjobb és hosszú sem lett. Bocsánat, de eléggé fárasztó volt a mai nap és holnap még német témazárót is írok nulladikban. A következő sokkal jobb lesz, jó olvasást:)

Niall

Vacsorázás közben bekapcsoltunk valami filmet és mindketten néma csöndben ültünk és tömtük a fejünkbe a pizzát. Igazándiból nem tudtam mit mondani. Liam teljesen beindított, nem gondoltam, hogy ennyire eljutunk ma, de nem bántam, mert nagyon élveztem. Még mindig félmeztelenek voltunk, de engem nem zavart, hogy így vagyunk, sőt tetszett a látvány amit nyújtott, ahogy ereszkedik és emelkedik a mellkasa.

-Mi olyan érdekes?-kérdezte Liam mosolyogva, miközben én még mindig őt néztem. Eleinte válaszolni sem tudtam, majd mikor megtaláltam a hangom rájöttem, hogy még mindig tele a szám, mert annyira elvoltam foglalva Liam-el, hogy elfelejtettem rágni és nyelni. Mikor sikeresen megküzdöttem a falattal, nyeltem egy nagyot, majd leemeltem tekintetem mellkasáról és szemeibe néztem.

-Semmi, csak elbambultam.-jobb nem jutott eszembe, hisz mégsem mondhatom neki, hogy Ő olyan nagyon érdekes, és még enni is elfelejtettem....vagy mégis?! Á nem ezt a vallomást meghagyom későbbre, amikor talán biztosabb lábakon állunk.

-Annyira elbambultál, hogy elfelejtettél nyelni?-itt már nevetett én, pedig elvörösödtem, de szerencsére nem volt olyan erős a fény, hogy el feltűnjön neki, vagyis remélem. Ha meg észrevette, már nem tudok mit tenni.

-Miért, ha te elbambulsz eszel tovább?-nem tudtam jobbat mondani, de úgy tűnik elgondolkoztattam vele, mert nem válaszolt egy ideig. Én addig megettem a maradék pizzámat, majd lecsuktam a dobozt, mert ügyesen kiürítettük.

-Igazad van. Ha elbambulok nem szoktam tovább enni, mert evés közben lehetetlen elbambulni. Erre is csak te vagy képes.-kedvesen mondta, így nem vettem sértésnek és még egy puha csókot is kaptam, mire megint elvörösödtem. Jó ég, mi van velem?! Mikor felálltam, hogy kivigyem az üres pizzás dobozt, Liam átkarolta a derekamat és visszahúzott maga mellé. Én a fenekemre huppantam, a doboz, pedig leesett az asztalra és leverte a távirányítót. Mindketten nevetni kezdtünk, majd elcsendesültünk és néztük a filmet, amit eddig is néztünk, bár fogalmam sincs, hogy miről szól, ami kissé gáz, hiszen már vagy háromnegyed órája néztünk. Egyszer csak minden elsötétült, és csak a szemhéjamat láttam belülről, majd teljes képszakadás.

Liam

Arra keltem, hogy az a valami aminek neki dőltem, hogy támaszt nyújtson nekem míg alszom, leesik a kanapéról és én borulok vele. Mire feleszméltem, már a földön is voltam, Niall mellkasán, aki felnyögött, mikor a hasába könyököltem, de mikor teljesen észhez tért nevetni kezdett.

-Ezt, hogy sikerült összehoznunk?-egy ideig gondolkoztam és a homlokom ráncoltam, de aztán nem bírtam tovább és belőlem is kitört a nevetés.

-Erre is csak mi vagyunk képesek.-ezen már egyszerre nevettünk, majd lassan lemásztam a szőke írről és felálltunk mindketten. Niall kikapcsolta a tévét és elindult a szobája felé, magával húzva engem is, ami tök jó lenne, ha anyu tudná, hogy ma már nem megyek haza. Niall látta, hogy hezitálok, ezért megállt velem a folyosón, majd felém fordult.

-Anyud tudja, hogy itt vagy?-bólintottam. Tudta, hogy itt vagyok, de azt nem, hogy meddig is leszek itt. Persze mondtam neki, hogy ne várjon meg, mert lehet későn jövök, de arról szó sem volt, hogy haza sem megyek. -Na nem lesz baj, ha egy éjszakát nem vagy otthon. Majd reggel korán kelünk és haza osonsz. Jó?-semmi kedvem nem volt még haza menni, mert akkor kérdezősködne anyu, így persze belementem ebbe az egész hazaosonós dologba. Már megint csak a bajba kever.

-Oké, de ha lebukok rád fogom.-csak viccnek szántam, nem fognám rá, a barátom, sőt több is, de ezt ha lehet még nem mondom meg anyámnak. Szerintem kiverné nála a biztosítékot.

-Csak nyugodtan, így sem kedvel, legalább nem rád fog haragudni.-válaszolni akartam, de nem tudtam, mert ajkai már az enyémeken voltak. Lágy csók volt, amiben teljesen elvesztem és csak azt érzékeltem, hogy valamerre tartunk. Amint elértük az úti célunk Niall kivált a csókból, majd a szekrényéhez ment. Kivett onnan mindkettőnknek ruhát, majd átöltöztünk. Én egy ideig nem öltöztem fel, ahogy Ő sem, csak bámultuk egymást, végül lassan, de felöltöztünk és egymással szembe kötöttünk ki az ágyon.

-Szép álmokat Niall-mondtam, majd egy csókot nyomtam ajkaira, miközben Ő a derekam köré fonta karjait.

-Neked is.-homlokát az enyémnek döntötte, kezeim pedig mellkasára helyeztem. Nem igazán tudtam aludni, mert csak a kezem alatt emelkedő mellkasára tudtam, gondolni, de tudtam, hogy Ő már alszik egyenletes szuszogásából, majd egy kis idő után minden kiesett.

8. Fejezet

Hát talán kissé perverz lett, és gyorsan történnek a dolgok, de azért remélem nem lett olyan rossz. Jó olvasást mindenkinek és köszönöm a kommenteket, sokat jelentenek nekem *-*

Niall

Haza érve a boltból, gyorsan kipakoltam, elraktam mindent a helyére, majd összedobtam magamnak egy adag müzlit, tejjel. Ahhoz képest, hogy mennyire éhes voltam, most nem tudtam rendesen enni, mert görcsölt a gyomrom. Izgultam, hogy mi lesz az este, vagy, hogy fog végződni, de az biztos, hogy olyan leszek, mint valami kisgyerek, aki kapott egy új játékot és azt sem tudja, hogy mit kezdjen majd vele. Nem szoktam zavarba jönni és nem tudni, hogy mit miért teszek, de Liam mellett valahogy mindig ez jön ki belőlem, de ha csak estére gondolok, már vigyorgok. Ha csak belegondolok abba, hogy filmezni fogunk megint a kanapén és én bármikor hozzábújhatok, megölelhetem, megcsókolhatom, már forrni kezd a vérem. Huh ez durva, ilyen sem volt még velem. Amint végeztem az evéssel elmosogattam, majd berobogtam a fürdő szobába. A ruháimat hanyagul ledobáltam a földre, majd beálltam a zuhanyzóba és hagytam, hogy a meleg víz, végig csurogjon testemen, majd teljesen eláztassa a hajamat, és minden egyes részét a testemnek. Lassan megmostam a hajamat, majd leöblítettem és a többi testrészemmel is. Semmi nem siettem el, hiszen időm volt és nem akartam, hogy bármiben is hibát lehessen találni rajtam. Amint kész lettem elzártam a vizet, és törölközőt tekertem a derekam köré, majd bevonultam a szobámba. Sokáig gondolkoztam, hogy mit vegyek fel, végül úgy döntöttem, nem viszem túlzásba, semmit sem fogok túlzásba vinni, így felvettem egy trikót, és egy farmert. Anyu mindig rám szól, ha otthon ilyet hordok, mert szerinte nagyon nem kényelmes, pedig én ebben szeretek a legjobban lenni. Lementem a konyhába és megint korgott a gyomrom. Ennyi ideig készülődtem volna? Ekkor esett le, hogy nem, csak keveset ettem és azt is későn, így arra gondoltam, hogy enni fogok, mikor csöngettek. Az órámra néztem és már 7 óra volt. De az lehetetlen, hiszen....oh mégsem az, mert 5 fele végeztem a vásárlással, szóval érthető. Elindultam az ajtó felé, de megtorpantam mielőtt kinyithattam volna. A hajam még mindig csurom víz volt, a gyomrom is korgott, így nem voltam a legszebb látvány, de most már mindegy. Nem mondhatom Liam-nek, hogy menjen el, bár nem is akarom, hogy elmenjen. Rávettem magamat arra, hogy kinyissam az ajtót és rámosolyogtam a srácra a küszöbömön.

-Szia, gyere be!-elálltam az ajtóból, hogy be tudjon jönni, mikor ez megtörtént Liam felém fordult és megcsókolt, míg én becsuktam a lábammal az ajtót.

-Szia.-ennyit nyögött ki, még mindig az ajkaimnál. Megsimogattam az arcát, majd megindultam a konyha felé, de előtte megfogtam a kezét és magammal húztam. Besétáltunk a konyhába és Liam leült a pultra, míg én kerestem valamit, amit ehetnék.

-Segítsek?

-Nem tudsz, hacsak nem tanultál meg főzni.-sóhajtottam egyet, mert én nem igazán tudtam főzni. Illetve egy-két dolgot tudtam csinálni, de nem nagyon voltam oda a főzésért. Abban mindig is anyu volt az ász.

Liam

Nem voltam benne biztos, hogy jó leszek, úgy, ahogy felöltöztem, mert túl lazának gondoltam, de amikor láttam Niall, hogy van felöltözve, már nem gondoltam így. Akármilyen lazán is öltözött, nagyon szexi volt. El sem hiszem, hogy ezt gondoltam róla, még akkor is, ha tényleg az volt. Nem tudom mi ütött belém, mikor csak úgy simán lesmároltam minden köszönés, figyelmeztetés nélkül, de már annyira vágytam rá, hogy az már hihetetlen volt. Mikor elindult a konyhába követni akartam, de megelőzött, megfogta a kezem és magával húzott, majd a kicsinek nem mondható helységben leültem a pultra.

-Nem tanultam meg főzni, de tudod rendelhetünk is.-erre felcsillant a szeme és a hűtőhöz rohant, majd egy papírlappal a kezében és az otthoni telefonnal bevonult a nappaliba. Percekig ücsörögtem a pulton, Niall-re várva, de amikor nem jött vissza akartam menni a szobába, de Ő ekkor megjelent a konyhába és a pulthoz szögezett azzal, hogy odajött hozzám. Két lábam közé helyezkedett és ajkaimra tapadt. Nem volt heves, sem akaratos, inkább puha és lágy volt. Kezem megemeltem és arcára helyeztem, majd lassan levezettem a nyakára, majd mellkasára. Nem tudom miatt csináltam, de kezem felcsúsztattam tarkójához és közelebb húzva magamhoz, mélyítettem, a csókon. Jó érzés volt érezni, ahogy nyelve az enyémmel harcol, majd csak simogatta az enyémet. Niall elvált ajkaimtól, végig csókolta állam vonalát, majd egyre lejjebb haladt és csak a nyakamnál állt meg. Kezem a hátára csúszott és egy halk nyögés hagyta el ajkaimat, mikor megtalálta nyakam legérzékenyebb részét és szívni kezdte. Egy kicsit ellöktem magamtól, mikor úgy éreztem, hogy ennek nyoma fog maradni és le is másztam a pultról, majd elindultam a nappali felé.

-Hova mész?-Niall csak értetlenül állt ott ahol az előbb hagytam. Ajkaimon még mindig csókja égett, és a nyakam is kissé fájt, de ez olyan jóféle fájdalom volt.

-Gyere utánam és megtudod.-nem tudom honnan jött ez, az önbizalom, de nem is érdekelt, ki akartam használni. Besétáltam a nappaliba és, amint beért Nial felé fordultam és megcsókoltam, követelőzőbben, mint ahogy azt Ő tette korábban. Kezem derekára vezettem, majd trikója alá csúszott a kezem és úgy simogattam a hátát. Niall-nek sem kellett több, keze felfedező útra indult a testemen, majd megragadta a pólómat és lehúzta rólam a fejem felett. Nem gondolkoztam, mert nem akartam, csak élvezni akartam a pillanatot, ezért is döntöttem úgy, hogy Niall felsője felesleges, így levettem róla. Ajkai megint megtalálták az enyémeket és a kanapé felé tolt, mikor megcsörrent a csengő, eleinte nem foglalkoztunk vele, aztán egy elég türelmetlen kopogást is hallottunk, majd Niall gyomrának korgását.

-Menj hozd be a kaját és egyél, mielőtt éhen halsz.-mondtam nevetve, majd mosolyogva el is indult az ajtó felé, de a felsőjét nem vette fel. Nem sokkal később meg is jelent egy nagy dobozzal a kezében, amiben pizza volt. Ki gondolta volna...

7. Fejezet

Elég töltelék rész lett, na, de hát ilyen rész is kell, hiszen nem történhet mindig valami :D Nem is ragozom tovább a szót. Jó olvasást mindenkinek! 

Liam

Már két nap eltelt a szünetből és az igazat megvallva semmit sem csináltam, csak fetrengtem a szobámban, sétálgattam a lakásban, beszélgettem anyumékkal, és persze Niall-el is. Nem találkoztunk a csókunk óta, mert anyu megtudta, hogy megint barátkozni kezdtem vele, így nem engedett ki a házból és csak telefonon tudtam vele beszélni. Mikor indultam kifelé, anyum egyből meg is állított.

-Hova, hova kisfiam?-megforgattam a szemet, de nem fordultam még felé, hogy ezt a mozdulatot ne vegye észre. Kissé megnyálaztam ajkaimat, majd végül megfordultam és édesanyám, kedves tekintetével találtam szembe maga, ami most épp nem volt kedves.

-Csak ki. Sétálni. Tudod, ugye, hogy nem tarthatsz itt életem végéig? Ha akarod, ha nem találkozni fogok Niall-el.-szúrós tekintettel meredt rám, majd mintha feladta volna a harcot velem, sóhajtott és bement a konyhába, aztán onnan kiabált ki nekem.

-Rendben, nem tiltom meg, hogy találkozz vele, mert tudom, hogy annak csak az lesz a vége, hogy a karjaiba üldözlek, és ne mond, hogy nem így lenne, mert én is voltam gyerek. Ha találkozni akarsz vele, legyen, de ne keveredj bajba, és mielőtt utadra engedlek, el kell jönnöd velem vásárolni. Alig van itthon valami...-tudja, hogy vásárolni utálok a legjobban, ezért is akarja, hogy vele menjek. Nincs más választásom, bele kell mennem, különben tényleg eltilt tőle, és én azt nem akarom. Még mindig nehezen fogom fel, hogy megcsókolt, amit aztán én is megtettem. Az egészben a legnehezebb azt felfogni, hogy élveztem, pedig nem vagyok meleg. Egy pasi sem keltett bennem olyan érzéseket, mint Ő és ez nem is fog változni, mert heteró vagyok, és csak Ő érdekel úgy a pasik közül, mint ahogy egy lánynak kellene. Gondolat menetemből, anyu rántott ki, amikor a kezembe nyomta a dzsekimet, és kitessékelt az ajtón. Fogalmam sem volt, hogy minek a dzseki, hiszen nem volt olyan hideg, de mindegy ráhagytam. Felvettem, majd beszálltunk a kocsiba és elhajtott a legközelebbi boltba. Több órás unalmas kocsi tologatás elé néztem, amikor megláttam egy szőke, mélykék szemű srácot mosolyogva közelíteni felém.

Niall

Úgy döntöttem elmegyek vásárolni, mivel tudom, hogy Liam szobafogságon van, és nem akartam egyedül unatkozni. Nem tartozik a kedvenc dolgaim közé a vásárlás, de már megettem a hűtő tartalmát és korgott a gyomrom. Muszáj voltam elmenni vásárolni, de semmi kedvem nem volt, mert tudtam, hogy csak tiszta unalom lesz az egész, de ekkor ismerős arcot pillantottam meg. Egyből egy hatalmas mosoly terült szét arcomon és megindultam felé. Mikor láttam a mosolyát, csak még boldogabb lettem és mikor beértem, egy apró csókot nyomtam ajkaira. Tudtam, hogy sokan vannak körülöttünk és anyukája is megláthatja, így nem is időztem el sokáig ajkain, még ha nagyon is akartam.

-Ennyi volt a szobafogság?-mosolyogtam, mert az előbbi mozdulatom közben nem tolt el, ami kifejezetten tetszett.

-Igen. Anyu feloldotta azzal a feltétellel, hogy eljövök vele vásárolni.-elhúzta a száját, amin nevetni kezdtem. Nem sokszor látni Őt ilyen kedvetlennek, bármi miatt is, de be kell vallanom, hogy én ennek kifejezetten örülök.

-Értem. Mi lenne, ha szórakoznánk egy kicsit, míg anyukád bevásárol?

-Hogy érted, hogy szórakozzunk?-kérdő tekintetét látva, megint nevetni kezdtem, Ő erre csak felvonta a szemöldökét. Nem is tudom, mi volt ennyire vicces, de valahogy nem bírtam ki nevetés nélkül.

-Gyere meglátod.-mondtam és húzni kezdtem a sorok között. Mint valami jó kiskutya követett és nem szólt semmit, nem kérdezett, csak hagyta, hogy megint bajba sodorjam. Bár Ő még nem tudja, hogy ebből nagy baj is lehet, főleg, ha kárt teszünk valamiben. Megfogtam egy narancsot a szépen felállított konzerv dobozok felé gurítottam, de elvétettem és egy nő lábába ütközött, aki csak fintorgott egyet, valamit motyogott is az orra alatt, majd arrébb állt.

-Na, menj odébb, ezt nem így kell.-mondta Liam, majd odébb lökött és egy másik naranccsal Ő is megpróbálkozott. Sikerrel is járt és a dobozok, csak csörömpölve borultak és gurultak mindenfele. Összenéztünk, majd rohanni kezdtünk, mikor megjelent egy-két alkalmazott, hogy megnézze mi ez a nagy zaj. Röhögve dülöngéltünk jobbra-balra, majd egyszer csak felborult Liam, mikor neki akart dőlni valaminek, de az felborult, és magával húzott engem is. Ő a hátára érkezett én, pedig a mellkasára estem. Egy ideig csak nevettünk mindketten, majd nagy barna szemeibe pillantottam és olyan filmbeillő pillanat volt. Én elvesztem szemeiben és megakartam csókolni. Mikor már csak pár centi választott el ajkaitól, megláttam két lábat Liam feje mögött.

-Nem megmondtam, hogy ne keveredj bajba.-ekkor felálltunk mindketten a földről és anyukája, csak most vett észre engem, vagyis most jött rá, hogy én vagyok. -Oh szia Niall...így már mindent értek...-ezzel elfordult és otthagyott minket. Liam felé fordultam aki lehajtott fejjel állt és a földet bámulta.

-Bocsi, hogy bajba sodortalak. Nem kellett volna.

-Nem baj, élveztem.-mondta és mosolygott mikor megemelte a fejét. Szóval ezért állt így! Azt hittem, szégyelli magát anyja előtt, aki épp most kiabált neki, hogy menjen, mert már a pénztárnál áll. -Este meglátogatlak.-mosolygott, kaptam egy puszit tőle, majd elrohant. Este meglátogat? Ugrálva mentem tovább és nem érdekelt, hogy hülyének néznek vagy sem, hiszen este átjön Liam.

6. Fejezet

Nincs sok hozzáfűznivalóm. Minden kommentelőnek ajánlom ezt a részt. Ha csak ez a pár ember nem írna, már lehet én sem írnék ide. Nem a legjobb és leghosszabb rész, de azért jó olvasást.:)

Liam

Egy pillanatig azt se tudtam mit tegyek, csak hagytam, hogy ajkai az enyémeket súrolják, majd mikor éreztem, hogy kezd visszahúzódni viszonoztam a csókját. Meglepetten húzódott vissza és nagyokat pislogott, ahogy én is. Hogy képzeltem ezt? Ez nem én vagyok! Én nem akarok semmit sem tőle, ilyen módon, sosem akartam, még ha néha olyannak is tűntem. Én nem vagyok buzi, bár ezen úgy még sosem gondolkoztam. Nem lehetek buzi, nem is akarok az lenni, még akkor sem, hogyha akartam Niall csókját. Nem, nem akarom azt és semmit sem amit Niall ad, kivéve a barátságát.

-Öööö, mi...mindjárt jövök...-ennyit mondott Niall, majd eltűnt a konyhában. A hajamba túrtam és nem tudtam mit tegyek. Nem tudtam, hogy utána menjek, beszéljek vele, vagy hagyjam főni a saját levében, ahogy én is teszem. Felálltam és járkálni kezdtem a nappaliban, közben ajkamat rágtam, és nem tudtam mit tegyek. Ajkaimon, még mindig Niall csókja égett és a legrosszabb az volt az egészben, hogy nagyon élveztem. Legszívesebben most azonnal berontanék a konyhába és rámásznék Niall-re, de ezt nem tehetem. Vagyis nem akarom, illetve, de nagyon is akarom, de nem tehetem. Az agyam és a szívem háborúzik egymással és nem tudom melyik nyerjen. Talán mindig is több volt nekem Niall, mint barát csak én nem akartam beismerni, de most már mindegy, hiszen visszacsókoltam, aztán Ő elrohant. Vagyis csak kirohant a konyhába. Ekkor győzött a nagy szívem és a konyha felé vettem az irányt. Amint benyitottam láttam, hogy Niall a pultra borulva ül és egész testében rázkódott. Sír? Jézusom, csak azt ne, ezt nem akarom, nem akarom, így látni őt, főleg, hogy miattam van ilyen állapotban.

-Niall mi a baj? Ne sírj kérlek!-a háta mögé sétálva mondtam és nem tudtam mit tegyek, hogy mivel nyugtassam meg. Kezem a hátára helyeztem és lassan fel-le kezdtem mozgatni. Sosem voltam jó a vigasztalásban, nem tudom mit kezdjek most, de még a gondolataimon sem igazodom ki. Jaj Niall miért csinálod ezt?

Niall

Megcsókoltam Liam-et, el sem tudom képzelni miért. Na jó, persze tudom miért tettem, de nem lett volna szabad. Ilyen messze még régen sem mentem, akkor csak folyton rá gondoltam, mindig megérintettem amikor csak tehettem, de nem feltűnően. Most itt vagyok a konyhában, miközben Liam itt van mögöttem és vigasztalni próbál, de azzal, hogy a hátamat simogatja, nem azt éri el. Minél többször simít végig a hátamon, annál inkább meg akarok fordulni, és újra megcsókolni. Nem tehetem ezt meg vele és emiatt is sírok. Megint csak elcseszem a barátságunk és megutál, majd megint elköltözik én, pedig magamba fordulok megint. Ezt nem akarom, nem akarom elveszteni. Gyorsan ki kell találnom valamit, hogy megmagyarázzam, hogy miért csókoltam meg, de nem sok ésszerű dolog jár a fejemben, de azért megemeltem a fejem és felé fordultam, miután letöröltem a könnyeimet.

-Nem sírok és jól vagyok.-próbáltam magam összeszedni, de minden próbálkozásom egy szipogásba fulladt, még ha nagyon is próbálkoztam ellene. Liam két keze közé vette az arcomat, és így csak még nehezebb volt neki hazudnom a csókról. -Sajnálom a csókot. Nem lett volna szabad megtennem. Tegnap túl sokat ittam és még nem jött ki belőlem, csak azért tettem ezt.-hazudtam neki és ez fájt. Lelkileg kikészített engem, hogy hazudok neki, mert ilyet vele még sosem tettem. Neki mindig igazat mondtam és azt is akartam tenni ezentúl, de ez most nem jött össze.

-Niall tudom, hogy nem ittál, azt éreztem volna a csókodon, de nem éreztem egy kis alkoholt sem. Na és most mond el, az igazat. Megbántad, hogy megcsókoltál?-ajj Liam, minek teszel fel ilyen kérdést, ha tudod, hogy a válaszom, úgy is az, hogy egy cseppet sem bántam meg? Lemásztam a székemből és messzebb mentem Liam-től, hogy tisztán tudjak gondolkozni, de ugyanaz lett az eredménye.

-Az igazat? Liam nagyon is élveztem, hogy megcsókolhattalak, főleg azt, hogy visszacsókoltál. Élveztem, nem tehetek róla és nem is sajnálom. Én...-nem tudtam semmi mást mondani, mert Liam befogta a számat ajkaival. Ő csókolt meg engem és nem én őt, teljesen ledermedtem, de képtelen voltam nem viszonozni. Ajkai simogatták az enyémeket, majd mikor elvált tőlem meg sem tudtam nyikkani.

-Én sem bántam meg.-mondta alig hallhatóan, majd megölelt. Sokáig álltunk így, mert én még mindig sokk hatása alatt voltam, de nem érdekelt. Liam megcsókolt és nem bánta meg. Ez még jobban feldobott, mint az, hogy kibékültünk.

5. Fejezet

Sajnálom, hogy ennyit késtem csak nem voltam net közelben, de most jövök rendesen, bár nem tudom, hogy meddig folytatom, mert nem hiszem, hogy van értelme...Nem lett hosszú rész, bocsánat érte, de azért jó olvasást, azoknak akik idetévednek és elolvassák:)

Niall

Szó szerint ugrálva készülődtem össze reggel. Annyira jó kedvem volt, hogy anyu nem egyszer rám szólt, hogy nyugodjak már le, szedjem össze magam, meg ilyenek, de nekem nem ment. Annyira boldog voltam, hogy végre minden oké-vagyis valami olyasmi-köztem és Liam között, hogy majd kiugrottam a bőrömből. Rohangálni kezdtem a lakásban, de nem tudtam, hogy igazán mit akarok. Szünet volt senki nem tartózkodott a városban, vagyis kevesen, mert mindenki elutazott meg ilyenek. Nekem nem volt kihez elutaznom, anyuék, pedig jobban szerettek volna nélkülem lenni, így ők ma elutaznak, és én punnyadhatok itthon egyedül. 

-Kicsim gyere elköszönni!-kiabált anyu, én pedig lerohantam a szobámból, át az ebédlőn a bejárati ajtóhoz. Már ott volt a taxi bepakoltak, de anyu azt magyarázta, hogy nem megy el addig, amíg nem kap tőlem puszit. Ez olyan gyerekes dolog, de mindig adok puszit anyának, akármilyen rossz fiúnak is tűnök. Odaléptem anyához, Ő magához húzott és szorosan megölelt. Alig marad levegőm, de én is átöleltem, majd mikor távolabb lépett adtam neki egy puszit.

-Jó utat és vigyázzatok nagyon magatokra.-anya arcát könnyek lepték el, és újra magához ölelt, majd apa leráncigálta rólam. Elköszöntünk mi is egymástól, majd ők beszálltak a taxiba, és tovább álltak. Épp azon voltam, hogy visszamegyek a lakásba, mikor megláttam Liam-et a kapuban állni. Intettem neki a fejemmel, hogy jöjjön be, nem kellett neki szólnom, így is megértette. Mikor bejött becsukta maga után az ajtót, én pedig a nappaliba sétáltam át, megvártam őt. 

-Ülj le, mindjárt jövök.-kimentem a konyhába és beraktam a mikróba, egy adag popcornt. Ma még nem is reggeliztem, pedig nem szokásom kihagyni, egy étkezést sem. Unottan néztem ki a fejemből, és hallgattam a mikróban pattogó kukorica hangját, szinte zene volt füleimnek. Mindig mondták, hogy nem kéne olyan sokat ennem, mert el fogok hízni, de képtelen vagyok nem enni. Van olyan, hogy egy nap hatszor rám jön az ehetnék, és olyankor nincs az, az Isten, hogy ne egyek. Annyira elmerültem a kaják körül forgó gondolataimban, hogy alig vettem észre, hogy a pattogó hangot már nem is hallom. Gyorsan kiszedtem a popcornt, majd egy tálba raktam és visszasétáltam diadalittasan a nappaliba. Liam a kanapén ült és a semmibe meredt, gondolom elgondolkozott, vagy csak elbambult. Lehuppantam mellé a kanapéra és az orra alá nyomtam a tányért.

Liam

-Kérsz?-ezzel rántott ki Niall a gondolkozásból. Pont rajta gondolkoztam és azon, hogy mi a fenét is keresek itt. Anyuék elmentek nagy bevásárlásra és én nem akartam velük menni, így mondtam, hogy itthon maradok, de aztán végül itt ülök Niall-el a kanapén és a popcont nézem, amit az orrom alá nyomott.

-Most nem köszi. Mit csináljunk?-ötletem sem volt, hogy most így mi legyen. Tudom, hogy kibékültünk, de még mindig nem érzem úgy, hogy minden rendben lenne köztünk. Nem tudok már úgy nézni rá, mint régen. Már nem tudom olyan jó barátomnak tekinteni. 

-Filmezzünk, popcornozzunk, és hülyéskedjünk, mint régen.-láttam a szemem sarkából, ahogy mosolyog és nem tudtam nem mosolyogni. Aranyos volt. Uram isten! Milyen gondolatok cikáznak a fejemben?! Nem hiszen el, hogy arra gondolok, hogy Niall aranyos. Nem, nem aranyos. Ő pasi és nem valami csaj, vagy valami állat ami aranyos lehet.

-Benne vagyok, de akkor keress filmet, és adj popcornt.-vigyorogtam és elvettem tőle a tálat. Niall meglepetten nézett engem egy ideig, majd közölte velem, hogy gonosz vagyok, mert megfosztottam tőle a kaját. Tudom, hogy Niall mennyire oda van a kajáért, és igazándiból én vagyok az egyetlen aki következmények nélkül elveheti a kajáját. Másoknak már rég bemosott volna egyet, de én a szerencsés vagyok ezen a téren. És örülök, hogy ez nem változott. Berakott valami horror filmet, amiről tudja, hogy utálom, mert félek tőlük, de Ő annyira odavan az ilyenekért, hogy nem szóltam neki. Valahol a film felénél jártunk, amikor én nagyon megijedtem és Niall vállába fúrtam a fejem, és egy párnát is az arcomhoz emeltem, hogy véletlenül se lássak semmit, bár a hangok így is zavartak.

-Kikapcsoljam?-kérdezte Niall, és én legszívesebben felrohanta volna a szobájába és kiabáltam volna, hogy kapcsolja ki, kapcsolja ki, de nem tettem.

.Nem, nem kell jól vagyok.-persze ez nem volt igaz, de amikor megemeltem a fejem és Niall-re mosolyogtam, nem kapcsolta ki. Lehet nem hitt nekem, de látta rajtam, hogy nagyon próbálkozom elhitetni vele. Amint vége lett a filmnek Niall kiabálni kezdett, mert a végén elvileg meghalt a gyilkos, de aztán mégis megölte az utolsó túlélőket.

-Niall nyugodj meg, van ilyen és a legtöbb horrornak ilyen a vége, nem?

-Igen ilyen, de ez engem idegesít! Mindig is ez van és az agyamra megy!-ezzel ült vissza a kanapéra-mert időközben fel állt-, majd felém fordult. Nem tudtam megszólalni, nem tudtam megmozdulni, csak néztem mélykék szemeibe. Rabul ejtett szeme, majd mikor láttam, hogy nem a szemeimet nézi, rájöttem, hogy ajkaimat bámulja és nem bírtam magammal, az én tekintetem is ajkaira siklott. Niall egyre közelebb és közelebb került hozzám és én el akartam húzódni, de képtelen voltam rá, még akkor is, mikor ajkai már az enyémeken volt.