U.i:a dőlt betűs a szöveg visszaemlékezés, csak nem akartam kiírni, hogy "visszaemlékezés" és "visszaemlékezés vége". Remélem nem lett ettől olyan zavaros.
Niall
Reggel annyira sokáig voltam bent a fürdőben, mint még soha. A bátyám egyfolytában dörömbölt az ajtón, hogy Ő is be akar még jutni oda, de engem nem érdekelt. Tökéletesen akartam kinézni az első napomon az iskolában, nem akartam semmi kivetnivalót magamon. A hajamat vagy hatszor csináltam újra, mert sehogy sem tetszett, végül felzseléztem. A ruháim között is percekig válogattam, egy szál boxerben rohangálva fel-alá, majd az ablakomnál megálltam, mert ekkor láttam csak meg, hogy Liam szobájának az ablaka, pont az én szobám ablakára néz. Mint valami idióta filmben, vagy a pornókban, ahol az ember ilyenkor nyúl magához, vagyis legalábbis akkor, amikor a szembe szomszéd öltözik, vagy ilyenek. Nem láttam Liam-et a szobájában, de tudtam, hogy az övé, mert nem volt tele csajos cuccokkal és ott volt a gitárja is, amivel annyit szórakoztunk.
El sem hiszem, hogy gitár órára megyek és pont a hangszerem hagyom otthon. Vissza kellett mennem érte, emiatt jól el is késtem.
-Késett! Üljön le és maradjon csendbe.-ezzel a tanár le is zárta a beszélgetést én, pedig leültem az egyetlen üres helyre egy srác mellé, akit nem ismertem. Ez mondjuk nem is volt meglepő, hiszen sok embert nem ismerek a városból, de egyszer mindennek eljön az ideje. A tanár körbejárt és mindenkinek a kezébe nyomott egy kottát, de páran kellett dolgoznunk és én azzal a tök ismeretlen sráccal kerültem párba.
-Ha már így összepárosítottak minket bemutatkozom. Liam Payne vagyok. Te?-volt valami ebben a srácban, ami annyira más volt, mint a többiekben. Rendes volt és formai már a legelején is. Nem értem, hogy egy ilyen fiatal srác miért ilyen...hogy is mondjam....begyepesedett. Ez a legjobb szó rá.
-Én Niall Horan vagyok. Mennyire használod jól a gitárod? Mióta gitározol és játszol más hangszeren is?-sok mindent kérdeztem egyszerre, de szerettem volna tudni, hogy egy kezdővel állok-e szembe vagy sem, hiszen a partnerem és ha nagyon béna, segítenem kell neki.
-3 éve tudok gitározni, szóval van tapasztalatom és zongorán is tudok játszani. Te hogy áll ezekkel?-tudhattam volna. Egy ilyen jóra való gyerek min nem tudna játszani, ha épp nem a zongorán. Engem az a hangszer sosem vonzott, még akkor sem, ha szép, ahogy játszik rajta az ember és romantikus is, de nekem a gitár akkor is jobban bejön.
-Négy éve gitározom, szóval elég profi vagyok benne, de más hangszeren nem játszom.-ezzel lezártuk a beszélgetést, mert közölte a tanár, hogy vége az órának és mehetünk haza. Mivel két különböző irányba mentünk nem beszéltünk aznap többet, de minden nap átmentünk egymáshoz gyakorolni a darabot és a végén legjobb barátok lettünk. Milyen szépen is indult...
Gondolataimra, könny gyűlik a szemebe. El sem, hiszem, hogy ez lett belőlünk. Liam gyűlöl engem, meg is értem, de nekem hiányzik, hogy olyan jó barátok legyünk, mint régen. Épp fordulnék el az ablaktól, amikor meglátom Liam-et kilépni a fürdőszobából vizes hajjal és csak egy törölközővel a derekán. Eltátottam a számat, képtelen voltam bármit is tenni, csak bámultam Őt és nagyon reménykedtem, hogy nem vesz észre, mert akkor semmi esélyem nem lesz arra, hogy rendezzem vele a kapcsolatomat. Ajtó csapódásra fordulok csak meg; még mindig tátott szájjal és a bátyámat látom a csukott ajtómnál.
-Öcsi...-amint meglátta a fejemet röhögni kezdett, majd találgatni.-Van egy jó csaj a szomszéd házban?-elálltam az ablakból, mert félre lökött és csak remélni mertem, hogy Liam már nem parádézik félmeztelenül, de ez sajnos nem így volt. -Fúj, te az ilyenekre gerjedsz? Valami nagy baj van veled öcsi!-ezzel grimaszolva ment ki a szobámból bennem meg az ütő is megállt. Nekem annyi, ha ezt anyuék megtudják, nekem végem.
Liam
Amint sikerült felöltöznöm, olyan 20 perc után, úgy éreztem magam, mint egy csaj, aki izgulok, hogy mit szól a NAGY Ő, mikor meglátja. Nem ez nem igaz. Nem Niall miatt csinálom ezt, vagyis ezt akarom elhitetni magammal, de nem vagyok benne biztos, hogy az így is van. Niall már megint a feje tetejére állította az életemet, és ha megint el kell költöznöm miatta, megverem. Vagyis nem, mert arra képtelen lennék...nem tudnám bántani...bár lehet, de nem biztos.Nem képtelen lennék úgy bántani, de azért ha arról van szó, adok neki, egy-két pofont, pedig ez nem én vagyok. Épp léptem volna ki a bejárati ajtón, de ekkor láttam, hogy Niall is elindult, így még nem akartam menni, várni akartam még.
-Kicsim miért nem mész már? El fogsz késni.-megrezzentem, mikor anyám hangját meghallottam, és gyorsan becsaptam az ajtót. Nem akartam, hogy tudja itt van Niall, bár örökké nem titkolhatom ezt előle, főleg, hogy itt lakik mellettünk. Anyum sosem kedvelte őt, mert mindig azt mondta, hogy megváltoztam miatta. Hogy rossz gyerek lettem, amiben van is igazság, de nem csak az Ő hatására lett ez, hanem mert sznob családom van, legalább is sokak szerint.
-Elmentem, majd jövök!-kiabáltam még be, amin anyum meglepődött, mert nem szoktam csak így lelépni, de most mennem kellett gyakorolni Niall-el. Nem is olyan rossz az a srác, mint amilyennek az elején gondoltam. Azt hittem, ilyen tipikus rossz fiú, de nem így volt. Talán ez amiatt volt, mert külsője alapján ítéltem meg. Rövid, felzselézett, festett szőke haj, lezser stílusú ruhák és elragadó tengerkék szemek. Ha csaj lettem volna, szerintem helyben elájulok tőle, mikor csak egy apró mosolyt ereszt felém. Elég jó környéken lakott a városban, az egyik legjobban, de ez még nem jelentett semmit, hiszen rájöttem már az alatt, az idő alatt amit vele töltök, hogy nem a külsőségek alapján kell ítélkezni, hanem a belső értékek alapján. Niall édesanyja nyitott ajtót, bevezetett a nappaliba és mondta, hogy szól Niall-nek várjak itt lent. Én hallgattam rá és vártam, de mikor visszatért egyedül volt.
-Niall azt mondta küldjelek fel hozzá. Menj föl a lépcsőn, majd a bal folyosó végén lévő ajtón menj be.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá a kedvesen, majd mikor viszonozta a mosolyomat elindultam felfelé a lépcsőn. Az ajtónál megálltam és bekopogtam, hiszen ez az illem, még akkor is, ha nyitva van az ajtó.
-Gyere!-bementem és ő a földön ült, gitárjával a kezében és egy-egy akkordot játszott. Maga mellé rakta a hangszert, majd mutatta, hogy üljek le én is. Kissé feszélyezve éreztem magam, de tettem amit kért. Leültem és a gitáromat leraktam magam mellé. Mindig tokkal együtt hordtam mindenhova, mert óvtam minden apró kis sérüléstől és még otthon is tokban tartottam.
-Kezdhetjük?-kérdezte, mire én csak bólintottam és elővettem a gitáromat. Elkezdtük játszani a darabot, de egy részt elrontottam, de csak a ritmust, az akkordok megvoltak. Niall elkezdte dúdolni a ritmust és én pár pillanatra lefagytam. Erős hangja volt, nem túl mély, de nem is magas, olyan pont normális volt a hangszíne. Úgy éreztem Niall nem lehet igazi, hiszen ha azt vesszük tökéletes volt, annyira, hogy az már teljességgel lehetetlen.
Sokszor átéltem már gondolatban, hogy, hogyan is kezdődött a mi lehetetlen barátságunk és bevallom ekkor még hittem abban, hogy ez azért van, mert nekünk barátoknak kell lennünk örökké, de erre rácáfolt az élet a hülye érzéseinkkel.
-Máris megyek anya!-ezzel kiléptem a házból, és csak akkor kezdtem el újra Niall-re gondolni, mikor beértem a suliba. Egész nap próbáltam kerülni Niall-t és nem foglalkozni vele, de ez elég nehéz, hogyha egy osztályba járok vele, és minden órám közös vele. Szerencsére mellettem nem volt üres hely, de így mögém ült és éreztem a tekintetét magamon. Testnevelés óra után egyedül maradtam az öltözőben, vagyis én azt hittem, addig amíg meg nem jelent Niall.
-Beszélnünk kell. Most!-ezzel becsukta az öltöző ajtót és tudtam, hogy ez elől már nem menekülhetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése