2. Fejezet

Mivel elmúlt 1 óra, így csak az egyik ígéretemet tartottam be. Remélem nem lett olyan zavaros, mint, ahogy én érzem, bár lehet, hogy csak az idő miatt érzem így. Jó olvasást mindenkinek! xx

Liam

Nem tudom elhinni, hogy Niall James Horan áll itt az igazgatóiban és arra vár, hogy körbevezessük. Nem hiszem el, hogy képes volt idejönni, nem biztos, hogy miattam jött, de bennem ezt az érzést keltette, mintha direkt jött volna ide. Csakhogy elrontsa az itteni életemet, mint ahogy a szülővárosomban is tette. Senki nem tudta az igazi okot amiért elköltöztünk, ami az volt, hogy Ő belezavart a dolgokba, elrontotta a barátságunkat és én emiatt megkértem, anyuékat, hogy költözzünk el. Nem örültek neki, de pont kapóra jött nekem, hogy apunak felajánlottak itt egy állást. Nem akarta elfogadni, de mivel én annyira akartam ezt a költözést végül belement. a nővéreim hisztiztek amiért ott kell hagyniuk a barátaikat, de ez engem nem érdekelt, csak minél messzebb akartam kerülni Niall-től, aki mintha követne megjelent itt. Elég furcsán nézett engem, mintha nem hitte volna, hogy engem itt fog látni, de ha ezt Ő nem tudta, akkor mit keres itt?! Ha lenne rá esélyem itt helyben kikérdezném, de erre semmi esélyem sincs, mivel körbe kell vezetnem az épületben.

-Na akkor átadom a terepet fiúk!-ezzel kizavart minket az irodából és becsapta az ajtót. Egyből megragadtam Niallt a pólójánál fogva magamhoz húztam és hangosan, de elég fenyegetően beszéltem hozzá.

-Mi a szart keresel itt?

-Ide költöztünk, mert a régi helyen untam mindent...-mintha ott lebegett volna a levegőben egy nélküled, de nem voltam benne biztos, Niall-nél már semmiben nem voltam biztos.

-Nem gondoltad, hogy én is itt leszek?! Vagy azt, hogy nem akarlak látni?

-Héhéhé várj!-ezzel félbeszakított, pedig tudtam volna még mit mondani.-Én nem tudtam, hogy itt vagy! Senki nem mondta meg hova mentél, pedig kérdezősködtem, folyton, de mivel nem kerestél lemondtam rólad, de úgy tűnik a sors nem így akarja.-mondta egy félmosollyal, ami kissé enyhített helyzetén, mivel elcsodálkoztam, hogy milyen aranyosan mosolyog. Mindig ilyen volt a mosolya?

-Nem hiszek a sorsban.-ennyit mondtam, hiszen eszembe jutott, hogy mindenkinek a lelkére kötöttem, hogy nem mondja el Niall-nek, hogy itt vagyok, hogy ne találjon meg, mert nem akartam vele beszélni. Azt akartam, hogy rendezze magába a dolgokat, ahogy én is rendeztem magamban...legalábbis eddig ezt hittem, de most, hogy itt van... Nem tudom mi van most.

Niall

A fene sem tudta, hogy Liam itt lesz, főleg nem azt, hogy itt el kezd vádolni meg minden. Nem követtem még véletlenül sem, nem akartam róla semmit sem tudni, még akkor sem, ha túl sok dolgot is kellett átgondolnom. Az a múlt, nem kéne vele foglalkozni, de annyira hiányzott még így is, hogy az csak na. De ezt nem fogom neki elmondani. Én tudom, hogy nem hiányoztam neki, még akkor sem, ha annyira jó barátok voltunk még anno, már nem vagyunk azok és ez mind miattam van, és a hülye érzéseim miatt. Ha tehetném visszatekerném az időt és nem mondanék neki semmit, nem vitáznánk és még mindig ott baromkodnánk együtt. De most itt vagyunk, Londonban, én vagyok az új gyerek az iskolában és neki körbe kell vezetnie, mint egy jó diáknak, még akkor is, ha legszívesebben kerülne, mint egy pestis járványost.

-Liam azt a dolgot egyszer meg kell beszélnünk...

-Igen egyszer, de annak nem most jött el az ideje és nem is a közeljövőben!-ezzel rövidre fogta ezt a beszélgetést és a bemutatta inkább a társát.

-Örvendek Louis!-rávillantottam egy mosolyt, ami a csajozós mosolyom volt. Nem is tudom miért csináltam ezt, de úgy éreztem, hogy ezt kell tennem, hogy kissé jobban érezzem magam. Úgy is éreztem magam, mikor láttam, hogy Liam fején egy grimasz suhan át. Nem tudom, hogy ez most jót jelent, vagy rosszat, de örültem annak a grimasznak.

-Na menjünk körbe.-szólt Louis, majd mindketten követtük Őt. Mindig mondta, hogy melyik oldalon mit láthatok, hogy melyik termet hol találom és, hogy melyik tanárnak melyik a terme és hol kell vigyáznom. Rendes srácnak tűnt, és úgy is viselkedett velem, de Liam-nek mintha ez nem tetszett volna, mert egész végig, csak grimaszolt és nem segített szegény Louis-nak. Elég sokáig tartott míg végig jártuk a sulit, majd mindenki ment a saját dolgára. Haza felé tartva vettem észre, hogy ugyanarra megyünk Liam-el és kiderült, hogy egymás mellett lakunk. Na király. Hallgathatom minden nap a hisztijét, bár némileg örülök is ennek, hiszen többet láthatom. Vagy inkább hagyjam és mozduljak rá valaki másra? Majd valahogy alakul....