1. Fejezet

Remélem elnyeri majd a tetszését azoknak akik olvassák és kommizzatok légyszí, mert érdekel a véleményetek, még ha negatív is, hiszen az ember a hibáiból tanul. Tudom kicsit rövid és csak egy szemszög van benne, de holnap hozom a kövit és hosszabb lesz és lesz +1 szemszög, vagy kettő, még nem tudom:)

Liam

Ez a nap is olyan unalmasan telt, mint a többi. Felkeltem reggel, bementem a suliba, ahol még mindig szívás volt lenni és tanulni, azt az idióta és unalmas anyagot, amit sosem fogok használni az életben. Ezek után a haverokkal együtt elindultunk a megszokott helyünkre, de ekkor megállított minket az igazgató, mert valami fontos dologban kell segítenem neki. Szerencsére nem csak engem rángatott magával, hanem Louis-t is, hiszen Ő volt a rangidős. Mindenki érdeklődve tekintett utánunk, de tudták, hogy nem keveredtünk bajba, mert az Harry és Zayn szokása volt, bár néha Lou-nak is voltak dolgai, de én mindig jó voltam. Sosem késtem, mindig jó dolgozatokat írtam, a tanárok kedvence vagyok, mert minden feladatot bevállalok, meg a többi ilyen. Nem is tudom, hogy sikerült összeállnom ezekkel a srácokkal. Talán az segített benne, hogy egyszer fedeztem őket, mikor megvertek valami nagy állatot (nem szó szerint) és én segítettem nekik elbújni, amíg elment az, az ősember. Elég ronda fazon volt. Magas és mindenhol szőrös, körülbelül, mint a jeti, de neki nem fehér volt a szőre, hanem sötét barna. Nem értem, hogy tudja elviselni, azt a sok szőrt magán, én meghalnék tőle, vagy csak egész nap viszketnék és mindenki bolhásnak hinne. Mai napig nem tudom minek álltak le azzal a csávóval vitatkozni, de Ők sem, az a legszebb az egészben. A visszaemlékezésemből az igazgató rántott vissza, mikor elkezdte mesélni, hogy miért is kell felmennünk az igazgatóiba vele.

-Új gyerek jött az iskolába és szeretném, ha ti vezetnétek körbe, hiszen ti ismeritek a legjobban az iskolát, és rátok merem bízni, nem félek, hogy beleviszitek valami rosszba.-igen a mi jó kis igazgatónk, semmit nem tudott Louis kisebb balhéiról, de nem is kell tudnia. Ekkor esett le, csak, hogy mit is mondott. Új gyerek....hmmm... Milyen kár, hogy azt nem mondta, hogy milyen a neme. Vagy lehet, hogy nem tudja megmondani? Vicces lenne, ha mindenki azt hinné, hogy srác erre kiderülne, hogy csaj. Emlékszem nekem milyen volt ide a beilleszkedésem. Nagyon nem volt zökkenő mentes. Senki nem állt szóba velem, mivel én voltam az új gyerek, még az sem beszélt hozzám aki körbevezetett. Azt a gyereket mára már kirúgták, ebből is látszik, hogy az igazgató mennyire nem jó emberismerő. Nagyon régóta nem gondoltam arra, hogy mit is hagytam ott 1 éve. Vagy fél évig tartott mire elfelejtettem, hogy miken is mentem ott keresztül, pedig nem volt valami mozgalmas életem. Olyan voltam, mint egy robot, minden nap ugyan azt csináltam, még akkor is mikor Niall-el voltam, aki akkoriban a legjobb barátom volt. Nem tartottam vele a kapcsolatot, mert mielőtt eljöttem történt valami, aminek nem kellett volna, és így képtelen voltam vele beszélni. Ha valaha találkozom vele megint, nem tudom mi lesz. Remélem elfelejtett ez alatt az egy év alatt és, ha egyszer valamikor újra hazamegyek, nem fog felismerni. Nem azt mondom, hogy nem hiányzik, mert igenis hiányzik és sokáig ez nagyon fájt, de mindenkinek tovább kell lépnie, főleg azok után amit egymás fejéhez vágtunk. Elég csúnya vita kerekedett belőle. Most arra eszméltem fel a gondolataimból, hogy az igazgatói ajtó nyikorog, ahogy kinyílik és egy szőke srác ül a székben. A szívem is kihagyott egy ütemet, mikor megfordult és megláttam, hogy kivel is állok szemben.