Egy kis infó

Sziasztok! Ren-el megbeszéltük, hogy az oldal hamarosan a végét járja, mert amit kitaláltunk az után nem lehet igazán folytatni. Körülbelül 20+1 fejet lesz összesen. Hogy mikor is hozzuk a befejező részeket, még nem tudjuk, mert belekezdtünk egy újabb blogba ( http://foreverandalwaysbetogether.blogspot.hu/ ), de azért igyekszünk majd, hiszen itt van még majdnem az egész szünet. Csak ennyit szerettünk volna, mindenkinek további szép napot!:)

16. Fejezet

Megérkeztünk az új résszel, szerintem elég hamar, és szeretnénk ezzel megköszönni, a sok oldal megtekintést! Imádunk titeket. Hogy nem csak ezzel legyen megköszönve az igyekezetetek, végre hoztunk egy +18-as részt. Reméljük elnyeri a tetszéseteket.

Liam

Niall-el reggel a fő franciaágyban keltünk a szülei szobájában, hogy mégis miért keltünk itt, hmmm jó kérdés.  Viszont az élvezet amit keltett, hogy tiltott zónában ébredtünk, komolyan felizgat. Viszont, ma jön Louis és a banda szóval elég jó lenne ha elkezdenénk készülődni. Niall még nagyban lustálkodott az ágyban úgyhogy megfogtam minden cuccom majd leszaladtam a telefonhoz, hisz be kell telefonálnom az iskola igazgatójának, hogy nem megyünk be az az iskolába. Lehet, hogy feltűnő az, hogy semelyikünk se megy be a bandámból, de eddig se voltunk túl nagy renitens tanulók nem hiszem, hogy hiányolni fog minket. Mikor ezzel végeztem beloholtam a fürdőbe és szembe néztem saját magammal. A kinézetem nem sokat változott, viszont belsőm kétségkívül nagy változáson ment keresztül. Nem csak az, hogy buzi lettem hanem az is, hogy ilyen magabiztos lettem az utóbbi időben, hisz Niall-el együtt épp most készülünk felvállalni mindenki előtt azt, hogy mások vagyunk de egyvalamit mindenkinek tudni kell. Ez a szerelem semmiben sem más, mint az átlag. Sőt, talán erősebb is hisz tudjuk, hogy csak mi vagyunk egymásnak. Egyáltalán nem fura ez a helyzet csak külsőleg látszhat kissé furának. Az viszont, hogy mit fog hozzá szólni Louis....annyira frusztrálttá tesz. A gyomrom görcsben van, a fejem sajog, de legalább egyvalamit tudok. Azt, hogy én  Niall-t akarom én Vele szeretném tölteni a mindennapjaim és az éjszakáim. Amikor mellettem van nyugodtnak érzem magam és kiegyensúlyozottnak. És természetesen 100%-ig megbízom benne és érzéseiben, hisz nem egy dolgon mentünk már keresztül ketten. A tükörképem tanulmányozása közben viszont majdnem kifolyt a víz a csapból szóval gyorsan elzártam megfogtam egy borotvát és levágtam kissé rakoncátlan borostámat. Annyira nem fog hiányozni ez a kis szúrós valami innen. Aftershave-vel megmostam az arcom majd felkaptam a pólóm és a gatyám, majd a fogkefém után nyúlva láttam csak meg a háttérből figyelő barátom. Annyira halkan surrant be ebbe a kis térbe, hogy észre se vettem volna ha nem fordulok meg. Gyorsan elpakoltam levetett cuccaim, aztán gyors csókkal átadtam a helyet neki. A lakáson végig nézve találtam pár rendre váró részt szóval nekiláttam a pakolásnak. Időközben bekapcsoltam a rádiót amire persze elkezdtem énekelni majd megjelent Nialler is úgyhogy folytattam vele az énekelgetést amikor egy hatalmas korgás hagyta el gyomromat.
-Nialler kérsz rántottát??- mondjuk szerintem fölösleges megkérdezni, hisz úgyis igent mond, na de tudjátok berögzülés.
-Ühhüm, de figyi mikor jönnek Louis-ék csak, mert iszonyatosan izgulok és túl szeretnék lenni ezen.
-Akkor mindjárt megcsinálom. Hát, tudod olyan 2 óra múlva várhatóak és hidd el én is félek csak ezek szerint jól leplezem.-mivel nem akartam tovább ragozni ezt a kis párbeszédet elővettem egy serpenyőt és beleütöttem a tojásokat. Egy 15 perccel később már a kanapén ültünk egymást átölelve és egy filmet néztünk. Annyira nem kötött le semmi, de jobb mintha egymást néznénk így is szét esz minket az ideg. Majd egy örökkévalóság után megszólalt az az átkozott csengő. Louis és barátai léptek be ültek le az ágyra és néztek ránk kíváncsian.
-Na mégis miért hívtatok ide minket? És miért vagy itt Liam? Niall-nél? Azt hittem örihari van köztetek.
-Na srácok egy kis figyelmet szeretnénk kérni ha nem baj okés?
-Ti????? Mi van köztetek? 
-Szóval, az van srácok, hogy mi igazából egy jó ideje ismerjük egymást Nialler-rel. Minden az előző középiskolánkban történt. Aztán igazából miatta is költöztem el onnan ahol laktunk, majd ő is ideköltözött és akkor kezdődött minden. Azóta órákat sőt napokat töltöttünk együtt és hát így alakult ki az is, hogy najó nem köntörfalazok EGYÜTT VAGYUNK. Igen, buzik vagyunk és ezt fel is vállaljuk mert igazából szeretjük egymást. Egyet kérek NE ítéljetek el érte. Vagy elfogadtok úgy ahogy vagyunk és tovább lógtok velünk vagy felejtsetek el.
-Most akkor. Úristen ez nekem sok hirtelen.-  na és akkor most jött az a bizonyos iszonyat kínos csend hisz mi Niall-el a társaság előtt álltunk most már kézen fogva viszont ők csak bámultak, mint borjú az új kapura.

Niall

Kezdtem egyre idegesebb lenni és görcsösen szorítottam Liam kezét, mintha ez segítene bármiben is, de ez nem így volt. Maximum abban segített, hogy Liam keze bekékül, mert elszorítom a vérkeringését, de akárhogy is próbálkozom visszafogni magam, nem igazán megy. annyira zavart az a kínos csend, ami a szobára telepedett, hogy végig azon járt az eszem, hogyan lehetne megtörni ezt, vagy ilyenek, de semmi épkézláb ötlet nem jutott eszembe. Azért remélem nem utálják meg Louis-ék miattam Liam-et, mert azt nem akarom. Megint költözhetne el miattam, mint ahogy korábban is tette és az engem kikészítene. Fontos nekem, hogy Liam boldog legyen és elfogadják, de ha ez nem jön össze képes vagyok drasztikus megoldásokat is végrehajtani. Pont meg akartam törni ezt a nagy csendet, de akkor Louis feje megmozdult, ahogy ajkai is és hang hagyta el a torkát.

-Gyerekek ez baró! Sosem volt még ilyen haverom, de mindig is akartam egyet!- egy hatalmas kő esett le abban a pillanatban a szívemről és egy nagy sóhaj is kiszakadt belőlem. Úgy éreztem Liam is megnyugodott, mert valahogy ellazult keze az enyémben, amiből arra merek következtetni, hogy Ő is görcsösen fogta az én kezemet. Ujjainkat lazán összefontam, miközben leültem vele a kanapéra. A többiek még lébecoltak nálam egy ideig, mindent tudni akartak, rosszabbak voltak, mint az idióta csajok, de mindenre válaszoltunk. aztán jöttek másfajta témák is, volt egy-két perverzebb is, amitől megindult a fantáziám, de visszafogtam magam. A srácok végül másfél óra múlva léptek csak le, ami azért eléggé frusztrált, mert nagyon akartam már Liam-et. Eddig még nem volt esélyünk úgy igazán együtt lenni, de most itt volt az alkalom, hiszen ünnepelhettünk.

-Megünnepelhetnénk ezt most valahogy?-kérdeztem szégyenlősen, pedig nem szégyelltem, amit tenni akarok, csak azt szégyellem, hogy már fejben levetkőztettem Liam-et.

-Mivel szeretnéd megünnepelni?-egy pillanatnyi zavarodottságot láttam átsuhanni arcán, de amint közelebb ültem hozzá és derekánál fogva húztam magamhoz, megértette mit szeretnék. Puhán ajkaira tapadtam, hagyta, hogy nyelvem bejusson ajkai közé és táncba kezdjen az ő nyelvével. Igen puhának indult az egész, de annyira akartam már, hogy képtelen voltam visszafogni magamat, nem tudtam uralkodni magamon. Kezemet felsője aljához vezettem, majd egy hirtelen mozdulattal le is vettem róla, majd már újra ajkait vettem birtokba, miközben kezem a mellkasán kalandozott. Hamar belemelegedtünk a csókolózásba és abba is, hogy lekapkodjuk egymásról a ruhát, mert pillanatok alatt, már meztelenül kényeztettük egymást. Kezeim egyre lejjebb haladtak felsőtestén, majd mikor elértem férfiasságát, megfogtam, majd lassan elkezdtem kezemet mozgatni rajta. Apró sóhajokat kaptam munkám jutalmául, de nekem ez nem volt elég, hallani akarom, ahogy a nevemet nyögi, miközben én rajta dolgozom, így fejemet hajtottam le hozzá. Először csak az elejét vettem a számba, majd lassan egyre többet fogadtam be belőle és végre hallottam tőle egy nyögést. Mikor teljesen sikerült a számba venni a férfiasságát, lassan mozgatni kezdtem a fejemet, kezeimmel pedig combja belső felét simogattam. Egyre jobban belemelegedtem a mozdulatsorba és egy férfias nyögés után gyorsan abbahagytam, mert éreztem, hogy nincs már sok neki hátra.

-Ki legyen felül?-Liam tudja mire gondolok és azt is tudja mivel jár, ha valaki alul van. Nem tudom mennyire fájhat, és az igazat megvallva nem is szeretném megtudni, de ha Liam szeretne felül lenni, szívesen leszek alul.

-Legyél te.-mondta halkan, kissé sokkosan. Hogy most amiatt amit előbb csináltam, vagy a gondolat miatt, hogy Ő van alul, nem tudom. Meg akartam kérdezni, hogy biztos-e ebben, de ekkor egyik kezével megragadott a tarkómnál, magához húzott és megcsókolt, közben másik kezével megfogta férfiasságom és bejáratához vezetett. A csók közben hatoltam belé és próbáltam minél inkább lassabb és óvatosabb lenni, de nem hiszem, hogy ez sikerült volna, mert Liam fájdalmasan nyögött fel. Abba akartam hagyni, ki akartam belőle húzódni, de nem tudtam, mert lábait fenekemhez nyomta, ezzel tartva engem magában, szóval más választásom nem volt, mint óvatosan folytatni amit elkezdtem. Sajnáltam Liam-et, hogy ennyire fáj neki, de én kibaszottul élveztem, viszont próbáltam magamban tartani kéjes nyögéseimet. Hát ez kisebb-nagyobb sikerrel ment is, de amint meghallottam Liam egyik nyögését megnyugodtam. Semmi fájdalmat nem véltem felfedezni hangjában, így kicsit gyorsabban folytattam, amit elkezdtem, miközben kezem a férfiasságára csúszott. Egyszerre próbáltam neki élvezetet nyújtani, elfeledtetve vele a fájdalmat és úgy tűnik sikerrel is jártam, mert egy hangos nyögés kíséretében a tenyerembe élvezett. Pár tolás után nekem is végem volt és kimerülve borultam Liamre, aki alattam pihegett.

-Mi lenne, ha....megszöknénk? Elmennénk valahova ketten?-hirtelen ötlet volt, de tudtam, hogy sosem fogom megbánni, hogy feltettem, maximum azt bántam volna meg, hogyha ezt nem mondom.

-Én benne vagyok. Már csak azt kell kitalálni, hova megyünk és hogyan....

-Ezt majd holnap megbeszéljük.-mondtam, majd lemásztam róla és elkezdtem felráncigálni őt is a kanapéról. -Jöhet a második menet anyámék szobájában?-kérdeztem egy kaján vigyorral az arcomon, majd szó szerint mindketten felrohantuk az említett szobába.

15.Fejezet

Itt is volnánk az új fejezettel! Van egy dolog amit viszont NAGYON meg szeretnénk köszönni, ami nem más, mint az a 2706 oldalmegjelenités és 10 feliratkozó amit tőletek kaptunk!! *öleléés* Tényleg nagyon köszönjük és reméljük a folytatás is el fogja nyerni a tetszéseteket! *-*

Niall

Eléggé siettem haza a suliból, tudni akartam, hogy mi van most akkor velem és Liamel. Nem akarom elveszteni, persze tudom, hogy nem olyan egyszerű ezt felvállalni, de engem nem érdekel mások véleménye. Amint beléptem a házba meghallottam a mobilom csörgését. Basszus itthon hagytam. Berohantam a nappaliba, hogy felvegyem és még épp időben voltam.
-Szia anyu!-szóltam bele gyorsan, mert az Ő nevét írta ki.
-Szia kicsim. Sajnálom, hogy eddig nem mentünk még haza, de volt egy kis kavar. Még napokig nem tudunk haza menni, szóval örülnék neki, hogyha áthívnád egyik barátodat, hogy ne legyél egyedül.-basszus el is felejtettem, hogy anyáméknak ma kéne hazajönniük annyira lefoglalt Liam.
-Jó rendben van anyu. De tudok magamra vigyázni, viszont, hogy neked jobb legyen áthívok valakit.-nem mondtam el neki, hogy Liam már jó régóta itt van, mert a végén rájönne, hogy miről is van szó. Persze Ő elfogadó, szóval el fogom neki mondani, de csak idővel és mikor már itthon lesz. Még körülbelül két percet, ha beszélgettünk, mert nyílt az ajtó, így gyorsba elköszöntem anyutól és leraktam. Amikor Liamet pillantottam meg a nappali bejáratánál kissé mérges lettem. Mondjuk egész nap volt egy kis kavar a fejemben, amit próbáltam nem kimutatni, de a toll dobálás szerintem nem tartozik ebbe a körbe.
Eleinte nem szóltam hozzá Liamhez, kerültem egész délután a lakásban, mert össze kellett szednem magamban is a gondolatokat. Nagyon sok mindent akartam megbeszélni vele és azt hiszem, ezt csak lenyugodva tehetem. De amikor megláttam a konyhában, már nem bírtam tovább, hogy húzzam az időt, ki kellett magamból adnom a dolgokat.
-Mi a bajod ma velem Liam? A suliban hozzám se szólsz, kerülsz és még azt sem reagáltad le, hogy megdobtalak. Mit tegyek, hogy észre vegyél?!-nem akartam kiabálni vagy ilyenek, de kicsit hangosabb voltam, mint, ahogy szoktam beszélni. Egyre közelebb léptem hozzá és a legszebb, hogy csókjait akartam, pedig haragszom rá. Nem, nem akarhatom megcsókolni, nem akarom érezni erős karjait körülöttem, nem akarom puha ajkait. Most nem szabad, pedig nagyon akarom. Kicsit megrázom a fejemet, hogy kiverjem ezeket a gondolatokat.

Liam

Igazából fogalmam sincs hogyan tálaljam ezt az egészet Niall-nek, hisz ha bármi rosszat mondok nem csak kirak a lakásból, de megint nem fog szóba állni velem egy évig és én azt már végképp nem bírnám ki. Pedig valamit gyorsan ki kell találnom amíg beszél. Liam gondolkozz! Bár a délután folyamán még mindig nem kellett különösképp foglalkoznom vele az ideg evett belülről, hisz egy idő után kíváncsibb lesz. Aztán amikor kiment a konyhába megragadtam az alkalmat és bezártam őt oda. A fürdőszobába rohantam megnyitottam a csapot odairányítottam a kádhoz és eltekertem valami kellemesebb hőmérséklethez. Annyira örülnék ha beválna az amit szeretnék és semmi/senki nem zavarna meg. Az egyik polcon vázában voltak rózsák szóval egyszerűen megfogtam egynek a fejét és a szirmokat a vízbe öntöttem. Majd lerohantam Nialler-hez kiengedtem a konyhából, befogtam a szemét és egy valamit súgtam neki.
-Tudom, hogy megbízol bennem, szóval most se legyen másképp.-majd, hogy tényleg elengedje kissé magát beleharaptam egy kisebbet a fülcimpájába és vezettem tovább. Fent a fürdő előtt már ő is rájött mit szeretnék, így elkezdett vetkőzni és bokszerestül beült a kádba.Hát jó végül is haragszik rám. Pillanatokkal később én is bent teremtem mellette a kádban és neki kezdtem a mondanivalómnak.
-Niall!Tudom, hogy iszonyat köcsög módjára viselkedtem veled a suliban és, hogy mindez nem kellett volna de egyet érts meg. Ha Louis-nak akkor ott abban a pillanatban kitálaltam volna nem éljük túl. Iszonyatosan rossz passzban volt és nem akartam még ezzel egy leterhelni. Meg amúgy sem tudom, hogy vezessem fel előtte. Szerintem a legjobb ötlet az lenne ha egyszerűen áthívnánk valamelyik nap és Ketten oldanánk meg ezt, hisz mindkettőnkre tartozik ez a dolog. Arra meg, hogy miként fog reagálni nem tudok előre válaszolni hisz nem látok a fejébe. Tudom,valamit tudnom kéne legalábbis sejtenem hisz az én barátom, de kiszámithatatlan személyiség és fogalmam sincs, mit fog szólni a helyzetünkhöz. Lehet, hogy teljes mell szélességgel mellénk áll, de ne bízzuk el magunkat.Úgyhogy ha nem bánod holnapi napra át is hívtam.-lehet, hogy ezt az utolsó mondatot kissé fel kellett volna vezetnem neki, de túlkell esni rajta. Niall arcán enyhe rémület ült ki de aztán kissé megenyhült mikor végigsimítottam lábain és egy enyhe csókot nyomtam puha ajkaira.Kezemmel kissé elkalandoztam,de szerintem a többit tartogassuk holnapra hátha lesz valamit ünnepelni. Egyenlőre élvezzük a vizet és egymást a holnapot meg várjuk ki türelemmel.

14. Fejezet

Az angol vizsga miatt nem tudtuk előbb hozni a részt, de ma este együtt neki ugrottunk és megirtuk.A hosszú i elfogyott, igy ezt nem fogjuk erőltetni, szóval ezt nézzétek el nekünk. Mindenkinek jó olvasást és szeretnénk, ha kapnánk pár komit:)

Niall

Napok múltán is velem volt Liam és tudtam, hogy ezzel még ehy ideig, igy is leszünk, de ez engem egy pillanatig sem zavart. Örültem, hogy bármikor odamehetek hozzá, megölelhetem, megcsókolhatom, meg ilyenek, de tudtam, hogy ez nem fog örökké igy lenni, csak reménykedtem benne, hogy ez apillanat nem fog hamar eljönni. De amint elkezdődött a suli, rossz állapota lett a kapcsolatunknak.

Reggel még tök boldogan készülődtünk össze, váltottunk is pár édes csókot, de ez a suliban elmaradt.Liam mintha tudomást sem vett volna rólam, úgy ment el mellettem egész nap. Néha rám mosolygott, de ennyi volt az egész és mikor közeledni akartam hozzá, mintha észre sem vett volna és tovább állt. A negyedik óra körül jártunk azt hiszem, mikor ezen gondolkoztam és a tanár észre is vette, hogy nagyon nem figyelek ré, amit persze szóvá is tett az a szipirtyó.
-Mrs. Horan. Megismételné amit pár másodperccel ezelőtt mondtam?-persze fogalmam sem volt arról, hogy mit mondott, gy csak motyogtam valamit, mire a tanár felkapta a fejét és elég ijesztően nézett. A vér meghült az ereimben, mikor láttam, hogy majd kiesnek a szemei a helyéről, úgy les rám, ezért jobbank gondoltam, ha megszólalok, rendesen.
-Elnézést tanárnő, de nem hallottam.-nyögtem erőtlenül, mert vártam, hogy mikor csap fejbe a nyelvével, mert úgy nézett ki a dülledt szemeivel, mint valami kaméleon, vagy ilyenek. És azokról mindenki tudja, hogy a nyelvükkel vadásszák le az áldozatukat, aki ebben az esetben én voltam. Megelégelte a nő a szemtelenségemet, ezért kizavart az osztályból. Fogalmam sincs ezen Ő mit tart szemtelenségnek, de gondoltam nem teszem szóvá, mert az igazgatóiban kötök ki, igy csak leültem a terem ajtajával szembeni folyosó falhoz. Elővettem egy tollat és egy papirt, amire rajzolgatni kezdtem, de ez nem ment valami hú de jól, igy inkább dalszöveget irtam. Ebben legalább több tehetségem volt és ha ügyesen fogalmazom meg a szavakat, talán még egy rendes dallamot is össze tudok hozni rá.
Ezekből a gondolataimból a csengő hangos berregése rántott ki és épp felálltam, mikor Liambe ütköztem. Mosolyogva mondtam neki egy "bocs"-ot, de mintha meg sem hallotta volna, vagy nem vette volna észre, hogy neki mentem, elment mellettem. Na nekem ebből elegem lett a mai napra és az első kezembe lévő tárgyat hozzávágtam. Ez a tárgy a tollam volt, ami a nyakának ütődött, majd ahogy visszapattant a fenekét is érte az ütés.
-Mi a fasz bajod van ma velem Payne? Azt hittem jól meg vagyunk!-mondtam olyan hangosan, hogy körülbelül az egész folyosó hallotta, na meg a fél tanári kar is, de úgy tűnt senkit sem érdekel különös képpen, mert hamar tovább álltak.

Liam
Reggel a készülődés közben jutott először az eszembe mégis, hogy fog ez tovább folytatódni a suliban? Hisz ott senki nem tud még rólunk és ha kiderül gondolom, hogy nem lesz kis hátszele a dolognak. Eddigi itt tartózkodásom alatt egyszer sem hallottam egy buzi párról sem a suliban sem a városban ahol lakunk. Bár, kitudja lehet, hogy csak iszonyatosan jól rejtegetik eztaz egész dolgot. A suliba érve Louis és a mi kis bandánk rögtön körém gyűltek és a szünetemről kérdeztek amire mi mást mondhattam volna egy "jó" szónál?? Tekintetemmel egy-egy pillanatra követtem Niall útját de amilyen gyorsan megtaláltam olyan gyorsan el is vesztettem a minket körülvevő tömeg miatt. Mit ne mondja Louis és a többiek hihetetlenül hiresek a suliban és legfőképp a csajok körében. A nap folyamán állandóan cssak rajtam és Niall-on gondolkodtam de nem tudtam semmi normálisat kigondolni hiszen mi lenne jó mindenkinek? Szerintem erre a dologra nincs értelmes válasza senkinek de ez se mehet tovább, hogy egész nap kerülgetem Niall-t és soha nem szólók hozzá csak otthon. Egy idő után biztos meg fogja ezt unni de ezt a napot már birjuk ki aztán otthon tiszta fejjel kitalálok valamit. Aha,persze mert pont amikor lenyugszom kell a bonyodalom. Amint, kinyitottam osztálytermünk ajtaját egy lábban botlottam meg méghozzá  nem is máséba...Niall izmos és szexi lábaiba. Tekintetm viszonylag hamar eltudtam kapni róla amikor is valami megcsipte a nyakam de amint, odanyúltam már seggem hátsó feléről pattant tovább a föld irányába,és hangos kiabálásra lettem figyelmes. Jó lehet, hogy értelmes szöveg volt de a fülemben csengő vértől és a hirtelen vérnyomás növekedéstől kissé szédülni kezdtem szóval nem elitélni. Körülöttem mindenki egy valaki felé nézet...Niall irányába. Tudhattam volna, hogy csinálni fog valamit. Ő nem olyan aki nem birja ki a kellő törődésés bizonyos dolgok megmagyarázása nélkül. Louis hangosan nevetett mellettem hisz nem igazán szereti Niall-t és a bunkózó viselkedését. Nem is tudom, hogy mondhatnám neki el ezt az egészet....vagy engem utálna meg vagy egyszerűen mindkettőnket. Mondjuk ez jobb megoldás lenne inkább utáljon kettőnket, mint csak az én barátomat akinek odaadtam a szivem ami természetesen most erre a napra egy kalitkába lett zárva...sok lakattal, hogy még csak véletlenül se nyitódjon ki. A társasággal együtt a kijárat felé sodróttunk...szóval vége a sulinak és ezzel együtt szembe kell néznem a rengeteg kérdéssel amit Nialler-től fogok kapni a mai napért. Hozzáteszem, jogosan.