Annyira sötét volt amikor még felkeltem,hogy a szobában nem láttam mást csak a tárgyak sziluettjét,de rögtön levágtam hol is vagyunk,Niall szüleinek a szobájában. A paplan,párnák sőt még mi magunk is összevissza terültek el és az egyetlen dolog ami összetartotta őket az is az én kis barátom Niall volt. Annyira édesen szuszogott a franciaágy rengetegében,mint egy kisbaba izmai mégis élesen körvonalazódtak az éjszaka fényében. Kintről az ablak felől egy bagoly huhogását hallottam meg, majd valamiféle mocorgásra lettem figyelmes. Barátom felé pillantottam,de ő mélyen aludt szóval biztos nem ő lesz az. Lassan,de biztosan felálltam az ágyról majd megfogtam a legközelebbi tárgyat ami a kezem ügyébe esett és elindultam az ajtó felé. Lehetséges,hogy nem a megfelelőbb szerszám ez, hogy valakit véglegesen kiüssek, de nézzétek, hisz van sarka. Igen, tudom egy magassarkú nem nagy támadó eszköz, de sokkal jobb a semminél.Szóval megindultam az ajtó felé majd egy hirtelen mozdulattal kinyitottam és kimentem a folyosóra.A ház belsejében semmi nem történt igazából, míg meg nem hallottam egy halk székropogást a konyha felől. Bátortalanul ám, de nekileselkedtem a lépcsőnek és óvatosan nyikorgás nélkül lejutottam. A hirtelen belém áramló adrenalintól vezérelve megközelítettem a konyhát ahonnan halk suttogás szűrődött ki. Több perc hallgatózás után azonban meghallottam egy ismerős szójárást. "Baboj" Hmm ki is szokta ezt mondani? Hát, hogy nem jutott eszembe Louis! Egy hirtelen mozdulattal berúgtam a konyha ajtót és igen Louis állt ott és az egyik haverja Harry és épp a hűtőben kotorásztak.
-Ti még is mit műveltek itt?- kérdeztem kissé kétségbeesetten, hisz a konyhai óra szerint hajnali fél4 volt..
-Hát tudod az úgy volt, hogy megakartunk titeket lesni, de nálad nem volt otthon senki így ide jöttünk, de Te lelőtted a poénunkat. Csak megakartuk lesni, hogy alszanak a buzik. Biztos nagyon aranyosak lettetek volna összebújva. Eltudom képzelni ahogy kis kifli-nagy kifliben alszotok. Hjaaaj de romantikus lett volna.
-Lehet,de inkább örülök annak, hogy itt találkoztunk és nem máshol. Tudod lehet, hogy jóba vagyunk de a hálószoba titkainkat nem szeretnénk kiteregetni nektek... - igazából semmit nem szerettem volna elmondani nekik és főleg nem akartam azt, hogy felmenjenek az emeletre, mert akkor megtudják, hogy a főhálószobában voltunk..és az enyhén szólva nem lenne jó,mert akkor egész életemben ezt mondogatnák nekem. DE, azt még mindig nem fogtam fel igazából miért jöttek ide..mondjuk lehet, hogy tényleg azért, hogy meglessenek minket de akkor meg minek hozta ide Louis Harry-t? Talán ők is beismerték, hogy buzik? Bár, ez olyan lehetetlennek tűnik, de ha belegondolok nagyon sokat szoktak együtt lenni, de biztosan nem ezért inkább csak Louis meg akart minket viccelni. Ám ekkor meglátom mire megy ki a játék még mindig. Harry beáll az ajtóba és Louis kifut a folyosóra. Annyira gyorsan történik minden, hogy hirtelen azt se tudom merre kéne mennek, de ekkor nekirohanok Harry-nek aki a nagy lendülettől hátraesik így gyorsan kifutottam Louis után és egy jól célzott ugrással leterítem a földre.
-Louis? Hova-hova ilyen sietősen? Ha Niall érdekel csak az én testemen keresztül!!
-Mi van velem?- jött ki a szobából az én szerelmem kissé kócos,bozontos hajjal ami tudom, hogy miért van de ezt senkinek sem kell tudnia. Alsógatyája lazán lógott csípőjéről és ahogy egyre közelebb lépkedett felénk én egyre csak lábait néztem és khmm kissé elkalandoztam amikor Louis lelökött magáról és felpattant lábaira.
-Niall, te honnan jöttél ki? Mármint láttam, hogy egy szobából,de ugye az nem a szüleidéé...vagy úristen!! Ti ott csináltátok? Azt a sunyi fejeteket. Soha nem gondoltam volna ezt rólatok, ha ezt megtudnák!
-Louis! Előre szólok, hogyha el mered valakinek ezt mondani neked véged. Vagy tudod mit? Elterjesztem az egész suliban, hogy te is buzi vagy...méghozzá hozzáteszem a kedvedért, hogy Harry a szívszerelmed...
-Oké megértettem. Nem fogom elmondani, de most már komolyan felnézek rátok.Ehhez még nekem se lett volna bátorságom...durvák vagytok és egyben betegek is, de ez tetszik! És tudjátok mit? Most ebben a pillanatba megesküszöm arra, hogy bárki is mer titeket csúfolni vagy szekálni én biztos nem fogom ezt hagyni hiszen rettentően imádjátok egymást és ez látszik rajtatok ahogy a másikra néztek. Komolyan én is vágyok egy ilyen kapcsolatra ahol a másik fél, ilyen szinten szeret engem és ilyen bizalommal fordulna felém. Ja, és iszonyatosan büszke vagyok rátok, hogy sok negatív dolog ellenére is így együtt tudtok lenni....Tudjátok csak ennyit akartam volna és akkor most megyünk is, hagyunk titeket érvényesülni, mármint ááá mindegy úgy értitek ahogy csak akarjátok. A lényeg, hogy imádlak titeket és majd valamikor találkozunk.
-Louis tudod, hogy mindig te maradsz a legjobb barátom!
-Köszönöm Liam. De tudod a barátoknak is lejár egyszer a garanciája. És egyet szeretnék még, hogy tudj! Én mindent megtettem értetek.
*5 órával később*
Reggel a csengő hangos zajára keltem és rohantam le rögtön a lépcsőn. Amikor az ajtóhoz értem egyetlen dolgot láttam a kukucskálón keresztül. Egy jelvényt ami a gyér napsütéstől kivilágította a szemem. A kilincsért nyúltam,de valami nagyon rossz előérzettel nyitottam ki a bejárati ajtót. Az ajtón túl kettő egyenruhás rendőr állt komoly fejjel lepillantva rám. Arcukról sütött, hogy nem jókedvükben jöttek ide, de akkor még is miért? A csekkek fizetve vannak és semmi rosszat nem követtem el egyszer sem életem során. Persze az udvariasság rögtön teret nyert magának és beinvitáltam a két rendőrt. Gyorsan leültettem őket a konyhapulthoz míg én felrángattam magamra egy pólót és társultam hozzájuk.
-Jó napot! Esetleg segíthetek önöknek?
-Ön Mr. Horan?
-Nem, sajnálom csak én vagyok azaz Liam Payne és a barátom Niall Horan.
-Igazából ön is tökéletes, ha ismeri Louis Tomlinsont.
-Persze, osztálytársam és egyben legjobb barátom, de miért mi van vele?
-Tegnap éjjel az utcán találtak rá összeverve. Elég kevés vagyis inkább iszonyat csekély esélye van, hogy túlélje a sérüléseit sajnálom.
-És most hol van? Vagy egyáltalán tudják az okát ennek az egésznek?
Igen, volt egy szemtanú aki hívott minket, mert sikerült elmenekülnie. Ő mondta el, hogy kettő srác verte őt agyon azért mert önöket védelmezte. Mármint, Louis Tomlinson kiállt önök mellett és ez a támadóinak nem tetszett ezért összeverték és késsel is beleszúrtak párszor.
-Ez nem lehet igaz...- és itt nem bírtam visszatartani magam. Iszonyatosan mélyről feltörő sírásban törtem ki és hagytam, hogy ellepjen a szomorúság. Ebből az egészből előre látom, hogy nem fogunk jól kijönni, de addig is reménykedjünk.
